,,A Szent emberré lett, hogy az ember szent lehessen” – a kaposvári püspök lélekemelő prédikációja

Inspiráló és nagyon motiváló szentbeszédet tartott Varga László kaposvári püspök karácsony napján a Nagyboldogasszony-székesegyházban, Kaposvárott.

Sokszor és sokféleképpen foglaltam össze karácsony titkát az elmúlt sok évtized alatt. Most az a mondat jutott eszembe – ami számomra szintén ennek a titoknak a megközelítése -, hogy a Szent emberré lett, hogy az ember szentté válhasson. Ezért testesült meg az Isten: a legnagyobb karriert szánta az embernek. Ez nem a százötven év, a halálunkig egészségesen megélt idő. Az ember legnagyobb karrierje, hogy olyan lehet, mint az Isten, akinek a képmása, a teremtménye. Akinek köszönheti a létét, és akiben beteljesedik az élete. A legnagyobb karrier, amit ember befuthat, hogy szentté válik: miként az Isten, aki az ő atyja, teremtője, megváltója szent.

Tulajdonképpen a lényeget már elmondtam, az a kérdés, hogy értitek-e? Az a kérdés, hogy akartok-e szentek lenni? Erre nem én hívlak titeket, én csak tolmács vagyok. Tolmácsa vagyok az élő Istennek, aki fiában, Jézus Krisztusban megjelent. Aki újra elmondta azt, amit már az Ószövetségben a választott népnek is elmondott az Isten. ,,Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”(Lev 19,2) Nem azért, mert ti jobbak vagytok, szebbek, különbek okosabbak, hanem mert az én népem vagytok, ezért kell szentté válnotok. Azt is elmondta nekik, hogy Én teszlek szentté titeket, az én lelkem által.” 

Tehát nem emberi csúcsteljesítményről van szó, aminek sokan képzelik az életszentséget és ezért meg sem próbálják, mert ,,úgysem lehetek szent“, és csak sorolják, hogy miért nem. Mindenkinek vannak kifogásai. Te megkérdezted már Istent, hogy ,,Tényleg jól látom, igaz, amit gondolok, hogy miért nem lehetek szent?” Ha kicsit többször csendben maradnál és odafigyelnél, akkor lehet, hogy meghallanád: nem egyedül kell azzá válnod. Egyedül nem tudsz. De Istennel azzá tudsz válni. 

hirdetés

A kérdés ezen az ünnepen az, hogy akarsz-e szentté válni? Akarod-e az élet teljességét élni? Vagy akarsz-e teljes életet élni itt, a Földön, és aztán folytatásként odaát, a mennyek országában? Ne kifogásokat, felmentést keress, hanem kérdezd meg Istent, hogy ha igent mondasz, hogyan lehetsz szent. Sokan azért nem mondanak igent erre a kérdésre, mert hamis képet hordoznak a szentről és a szentségről. A szent valami élettől idegen, távoli óriás a szemükben, az erények bajnoka, aki soha nem követett el bűnt és mindig égre emelt tekintettel imádkozott, böjtölt, aszkéta volt. A szentek hús-vér emberek, akiknek voltak bűneik, gyarlóságaik, csak valamit megértettek, Valakivel kapcsolatba kerültek, akit úgy hívunk, hogy Szent. Szerettek volna olyanná válni, amilyen az Isten. Ezt a vágyat a Szentlélek ülteti mindenkinek a szívébe. 

Amikor valaki elkezd szenvedélyesen szeretni egy másik embert, akkor arra vágyik, hogy hasonlóvá váljon ahhoz a másikhoz. Minél mélyebb egységben legyen azzal, akibe beleszeretett. Ez a szeretet belső törvénye, nem kell kényszeríteni, tudatosítani, csak meg kell engedni, hogy megtörténjen, hiszen ott van belül. A szentek szenvedélyesen beleszerettek az Istenbe, mert megértették, hogy valaki szenvedélyesen szereti őket. Valaki annyira szereti őket, hogy odaadta életét nekik és értük. Megértették Isten szenvedélyes szeretetét, és az volt a vágyuk, hogy erre válaszoljanak. Sajnos sokkal több papot és szerzetest avatott szentté az Egyház, mint világban élő keresztényt. Ez szerintem nagy mulasztás. Nagyon sok világban élő keresztény szent életet élt.

Ma is, hiszen mivel kevesebben vannak a papok és a szerzetesek, mint a világiak, szerintem többen vannak szent életű világiak mint szent életű papok. Ezt csak a statisztika alapján állítom.

A titok a szenvedélyes Isten-szeretet, Isten irántunk való szenvedélyes szeretete, ami elment odáig, hogy Ő, a végtelen Isten, egy zsidó édesanya zsidó gyermeke lesz. Egy csecsemő. Mert annyira akarta ezt a kapcsolatot, annyira be akart vonni bennünket a Szentháromság szeretetközösségébe, hogy elment a végsőkig. Azért, hogy megmutassa, hogyan szeret az Isten, hogy megértesse velünk, hogy a szeretet az Isten. Hogy felébressze bennünk a vágyat Isten szeretete és a szeretet Isten után. Nyitott kapukat döngetett, mert mindenki a szeretett Isten gyermeke és teremtménye, vagyis mindannyiunk szívében ott van a teljes szeretet utáni vágy. Kiirthatatlanul, életünk utolsó pillanatáig vágyakozunk a szeretetre. Még több szeretetre, mert sosem elég: sem az, amit adunk, sem az, amit kapunk. Mert a teljes, a tökéletes szeretet képmásai vagyunk, ezért nem érjük be kevesebbel.

A szentek annyiban különböznek tőlünk, hogy megértették Isten szenvedélyes szeretetét. Ez úgy működik, mint a földi szerelem: ha szenvedélyesen szeretsz valakit, akkor eszedbe sem jut olyat tenni, ami neki bántó és fáj. Ezért lehetséges, hogy a szentek ,,elfelejtettek” bűnöket elkövetni, nem volt rá szükségük, mert be volt töltve a szívük. Nem arra figyeltek, hogy ne kövessenek el bűnt, hanem arra, hogy hogyan lehet átadni magukat ennek a szeretetnek, hogyan lehet még jobban befogadni ezt a szeretetet. Ezért mindent hajlandók voltak megtenni.

Ezért lett az Isten emberré: hogy az ember szentté váljon, olyan lehessen, mint az Isten. Ha igent mondasz erre a kérdésre, hogy akarsz-e szent lenni, akkor egyetlen dolgot kérjél a Szentlélektől. Taníts meg túláradni a szeretetben! Mutasd meg, hogyan kell túláradóan szeretni, hogyan kell megfeledkezni magamról! Mert az életszentségnek nem a bűnök az akadályai, hanem az énközpontúságunk, az egoizmusunk. Amikor nem merünk megfeledkezni magunkról, amikor magunkat állítjuk a középpontba és senki más nem kerülhet oda. A szentek, mivel megértették Isten szenvedélyes szeretetét,  életük középpontjába Jézus Krisztust állították és ők maguk félreálltak kicsit. Megengedték, hogy más legyen a középpont. És ezért sikerült átformálódniuk, átalakulniuk.

Ha azt kérdezem, hogy akarsz-e szentté válni, akkor azt a kérdést teszem fel, hogy akarsz-e a szeretetben növekedni? Akarsz-e túláradni a szeretetben? Kilépni önmagad bűvköréből és odafordulni  a másik emberhez. Amikor megfeledkezünk magunkról és nem mi vagyunk a középpont, akkor könnyen belefeledkezünk a másik ember örömébe és szenvedésébe. Akkor már nem félünk a másik emberrel való találkozástól. Akkor már nem mindenáron győzni akarunk, hanem mindenképpen szeretnénk befogadni a másikat – örömében, gondjaiban. Megérteni, együtt örülni és szenvedni vele, hiszen ezt teszi az Isten is. Nem győzköd, hanem befogad bennünket. 

Akarsz-e túláradni a szeretetben? Ha igen, akkor már most teljes életet élsz. És ugyan nem ragyog a glóriád, már átragyog az életeden a szentség. Akármilyen életállapotban vagy, akármilyen szociális, intellektuális helyzetben vagy. Átragyog rajtad a szentség! Akárhány éves vagy, akármilyen az egészségi állapotod – egyik sem akadályozza a szentté válást. Bárhol, bármilyen körülmények között, bármilyen állapotban és helyzetben túl tudsz áradni a szeretettől. Ha ezt megérted és igent mondasz  akkor hívjátok a Szentlelket, a szentség lelkét, aki ott van bennetek. Hívjátok, hogy ,,Veled akarok szentté válni, taníts meg erre, tölts be és dicsőítsd meg Istent az én életemben is”.  

Isten – a szent – ember lett, hogy te -az ember – szent lehess. 

Áldott karácsonyt, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! 

hirdetés