2022. 12. 20.

Más szemmel nézni a világra

Advent lehetőség, hogy másként nézzük, másként lássuk a világot – hogy élesedjen a látásunk, megnyíljon a szemünk a mélyebbre, többre, szebbre is. Révész Szilvi író elgondolkodtató posztját szemlézzük.

Ilyenkor a város fénybe borul, az otthonainkban gyertyát gyújtunk, ünnepi díszbe öltöznek a dolgok. Kicsit másként néz ki a világ – és másként is lát. Észreveszi a szegényt, az elesettet, a szenvedőt is.

De jó volna adventen túl is látó szemekre lelni! Átlátni a felszínen. Belátni a dolgok lényegébe. Mert „a dolgok csillogó csomagolása megkötöz és megvakít…Mulandó világunk a csomagolást, a külcsínyt, a tehetséget és a teljesítményt, a tapinthatót dicséri, ezt a kézzel fogható délibábot. Az emberiség ábrándokat kerget, nem az örökkévalót…

De a valóság az, hogy az élet és az öröm is köddé válik, ha engeded, hogy megbabonázzon és megvakítson ez a burok” – írja Ann Voskamp.

,,Miért maradna kancsal a szemünk? Dolgoztassuk addig, amíg megtanul látni!” – bátorít Chesterton.

Megtanulni látni. Átlátni a felszínen, belelátni az örökkévalóba. Ez advent kihívása:

élesebben látni, a felszín mögé nézni.

Mert a szemünk előtt pompázó fények olyan szépen kápráztatnak. Annyi szépséget, annyi csillogást, annyi finom varázslatot kínál az ünnep. És ezzel nincs is baj, ez mind-mind áldás, ezért is van az ünnep. De több is létezik ennél! Az a valóság, az az örökké-valóság, melynek az ünnep csak az árnya, ami miatt van az ünnep.

„Tényleg a lényegre vágyik az életem? És a karácsonyom?

Tényleg átitatott az Ő lényege és a dolgok lényege? Vagy a sekély felszínt kaparászom?” – kérdezték tőlem Ann Voskamp sorai.

Milyen sokszor beszippant a felszín – a házimunkától a lelki munkáig…

„Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám. 16:7) 

Borítókép - Fotó: Ladislav Soukup | Dreamstime.com
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás