Létezik egészséges panaszmennyiség? Hogyan fejezzük ki a negatív érzéseinket anélkül, hogy az egész szemléletünk negatívvá válna? Van helyes módja a panaszkodásnak? Egy katolikus pap gondolatait szemlézzük a panaszkodás művészetéről.
Kategória
Szemle
Aggódnunk nem kell, de imában feltárhatjuk Isten előtt mindazt, ami aggasztana. Megoszthatjuk Vele a kisebb és nagyobb problémáinkat is, mert Őt minden érdekli, ami minket érint. Révész Szilvia baptista missziói igazgató, író gondolatait szemlézzük.
„Miért gondoljuk azt, hogy a többség életrendjéhez kell igazodnunk? Miért hisszük azt, hogy az életnek csak egyenletes ritmusa lehet? Mintha lenne egy egyetemes elvárás, hogy x év tanulás után, y. évben kapcsolatnak/házasságnak, z.-ben gyerekvállalásnak kell következnie. Az időszakok sűrűsége között elkezdünk rettegni, hogy mikor érünk oda, mikor leszünk már ott.” A Margaret blog cikkét szemlézzük.
„Sokszor érezhetjük azt, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy mások szeressenek bennünket. De Jézus ahelyett, hogy bármilyen módon elítélne vagy szidna bennünket, beáll a sorba közénk, a megkeresztelkedők közé.” Lőw Gergő katolikus pap gondolatai a Neked szól! című műsorban Jézus megkeresztelkedéséről, Isten irgalmas szeretetéről és arról, mit jelent a Király gyermekének lenni.
Meglepő adatok derültek ki egy nemrég közzétett reprezentatív felmérésből: miközben az Istenben hívők száma növekszik, addig templomba egyre kevesebben járnak Magyarországon. Ha csak a katolikus felekezethez tartozókat nézzük, heti rendszerességgel 7-9 százalékuk vesz részt szentmisén.
A feszültségek, azaz a stressz legtöbbünk számára egy túlságosan is ismerős küzdelem. Nem kell, hogy ez így legyen. Sokszor úgy látjuk, hogy muszáj foglalkoznunk a stresszel, de Jézus valójában szabadságot kínál nekünk minden feszültségtől az Ő békessége által.
A fiatal felnőttlét „izgalmas, mély víz, amiben az ember teljesen meg van győződve arról, hogy a következő óvatlan pillanatban biztosan megfullad.” Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint azoknak az arcát nézni, akik velünk egy hajóban vannak – és elhinni nekik, hogy minden rendben lesz. A TeSó blog írását szemlézzük.
„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál. Nem mindegy hát, hogy milyen gyökereink vannak. Révész Szilvi író bejegyzését szemlézzük.
A jó bor titka ugyanaz, mint az életé: a harmónia. Egyesül benne múlt és jelen, munka, szenvedély és egy kis költészet. Taschner Kurt István – soproni borász – tudja mindezt. „Szerintem a borászok jó része hívő ember kell, hogy legyen, ugyanis a szakmánk annyira kitett a körülményeknek, nem tudunk uralni mindent” – vallja.
Inspiráló és nagyon motiváló szentbeszédet tartott Varga László kaposvári püspök karácsony napján a Nagyboldogasszony-székesegyházban, Kaposvárott.