Tagadhatatlan a gonosz és a szenvedés léte a világunkban. Ebből a valóságból sokan arra a következtetésre jutnak, hogy nincs Isten, vagy ha van is, akkor biztosan nem jóságos. De valóban cáfolná a gonosz jelenléte Isten létezését vagy jellemét? Az Axióma videóját szemlézzük, amely többek között Timothy Keller és Richard Dawkins művei alapján készült.
Milliók éheznek, háborúk dúlnak, és épp egy világjárvány után vagyunk, amelyben sokan elveszítették a szeretteiket. Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy mennyi szenvedés van a világban. Ezek után miért vinne bárki is egy jó és mindenható Isten létezésében?
A szenvedés jelenlétével még a bibliai szerzők is küzdöttek. Jób az Ószövetségben egy istenfélő gazda volt, aki feddhetetlensége ellenére szinte egy időben elveszítette a megélhetését, mind a tíz gyermekét, végül pedig súlyos betegséget kapott. Ő sem értette, hogy miért szenved. „Ha vétkeztem, mit követtem el ellened emberek őrzője? Miért tettél céltábláddá?”
Természetes emberi vágyunk, hogy keressük a szenvedésünk okát vagy értelmét. Ha pedig erre nem találunk rá, könnyen tagadhatjuk azt, akit a végtelen jó forrásának tartanak. Pedig a rossz jelenléte valójában nem zárja ki Isten létezését. Sőt, inkább bizonyítja. Mindannyian érzékeljük, hogy milyennek kellene lennie a világnak. Értjük, hogy a korrupció az igazságosság; a hűtlenség a szeretet; a gyilkosság pedig az élet megsértése. Ha azonban Isten nem létezik, akkor az Ő természetéből fakadó objektív erkölcsi mérce sem létezik, és minden vélemény kérdése lenne. Richard Dawkins ateista biológus is beismeri, hogy
Isten nélkül a világban nincs tervezés, nincs cél, nincs gonosz és nincs jó, csupán a vak és könyörtelen közöny.
Másrészt a szenvedést gyakran mi magunk okozzuk másoknak vagy saját magunknak a rossz döntéseinkkel. Ha csak a jót választhatnánk – szabad akarat és erkölcsi felelősség nélkül – akkor nem is lennénk igazán emberek. De mi a helyzet a természeti katasztrófákkal, amikről senki sem tehet? Jacques Mckey filozófus szerint csak azért, mert nem látjuk valaminek az értelmét, még nem jelenti azt, hogy nincs is. Mivel Isten mindentudó, lehet, hogy magasabb terve van a szenvedéssel, és minden rosszból nagyobb jót hozhat ki. Ezt a jót azonban teremtményként a jelenben nem ismerhetjük. Mint amikor egy befutott karrierhez szakmai kudarcokon át vezet az út, vagy amikor egy gyerekkori veszteség miatt kipróbált és empatikus személyiségek leszünk. Gyakori élményünk, hogy utólag értjük csak meg, hogy egy nehézség miért volt szükséges.
Mit tegyünk azonban, ha a filozófiai érvek nem nyugtatnak meg minket, mert jelenleg is éppen súlyosan szenvedünk? A legjobb vigasztalást a kereszténység nyújtja. A kereszténység szerint
nem Isten a gonosz szerzője, hiszen a bűn és a szenvedés a szabad akaratunk következményeként lépett a világba.
Azonban más vallásokkal ellentétben Isten maga is csatlakozott a szenvedésünkhöz, amikor megtestesült, és kínok között kereszthalált halt értünk. A feltámadásával megmutatta, hogy hatalma van a gonosz fölött, és jóságával pedig garantálta, hogy a megtört világból mi is eljuthatunk az örök boldogságra. Sőt, azt is megígérte, hogy a történelem végén mindent helyreállít. A kereszténység tehát nem tagadja a rossz létezését, de értelmet ad neki, és igazi reménységet közvetít. A kulcs nem pusztán egy racionális magyarázat, hanem egyszerűen Isten megjelenése. Pont úgy, mint Jób történetében a szenvedése végén. „Eddig csak hírből hallottam rólad, de most már saját szememmel láttalak.”
A szenvedés és hit témakörében szeretettel ajánljuk Timothy Keller: Istennel a szenvedés kohójában című könyvét. Ha részletesebben is érdekel a téma – márpedig kit ne érdekelne? – sok mindenre választ tudsz kapni a kötetből. Nem könnyű, de annál értékesebb olvasmány Timothy Keller amerikai keresztyén író tollából.
hirdetés
