Amikor a hit munkában való megmutatkozására gondolunk, talán a szegények közt tevékenykedő nővérek, papok, esetleg hittanárok juthatnak eszünkbe. Nem kell azonban feltétlen hitéleti munkakörben tevékenykednünk ahhoz, hogy megéljük a hitünket. Minden őszinte és egyenes munka szent, és egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta egykor: „Jézus maga ácsként dolgozott, és e munka által az emberek részesültek a Teremtő művében.”
Az első 777 Offline résztvevői közt volt egy lány, aki egy online beérkezett kérdéssel kapcsolatban úgy érezte, kötelessége megosztani a kérdezővel – és mindenkivel, akinek hasznára válhat – , hogyan szabadult meg szexuális függőségeitől. Konkrét edzéstervet követett.
„Az a baj, hogy nincs egy rendes lány az unokámnak” – hallottam egyszer a villamoson egy néni szájából. Elcsodálkoztam, mert a mi lányos családunkban mindig arra panaszkodtunk, hogy „olyan kevés a rendes fiú…”. Mi tehát a baj? Nem találjuk egymást.
Múlt héten arról írtunk, miért is fontos, hogy közösséget találjunk magunknak, ahol megélhetjük a hitünket és erősíthetjük az istenkapcsolatunkat. Ha megfogalmazódott Benned a vágy, hogy közösséget keress, akkor most adunk néhány szempontot, hogyan is érdemes nekilátni. Még nem késő!
Keresztény körökben szerencsére nagyon sok közösség van, amik közül választhatsz. Sokan nem is egy helyen tagok! Nem érdemes kihagyni ezeket a szuper lehetőségeket! Barátok, programok, hit-erősítés, és még sorolhatnánk. Akkor soroljuk! 🙂
Persze sokkal több mindent is lehetne kérni, hiszen mi (sokszor) telhetetlenek vagyunk, az Isten pedig (mindig) mindenható. De mik lennének a legfontosabbak?
Az “igazira” való várással eltöltött idő gyakran vontatott, tele van érzelmi gubancokkal, magánnyal. Pedig nem kell feltétlenül így lennie, van választásod! Leülhetsz és várhatod, hogy a szerelem találjon rád, de aktívan kutathatod is. Panaszkodhatsz, hogy magadon kívül nincs senkid, vagy elkezdhetsz részt venni eseményeken, ahol belebotolhatsz valakibe, aki hasonló érdeklődési körrel bír. Gázolhatsz derékig a szenvedésben és az önsajnálatban, vagy választhatod az örömök keresését, ha már egyszer az élet színpadján állsz.
A legutóbbi szentmisén ismét ott láttalak. Utána odamentem hozzád, és – mint mindig – Téged is meghívtalak a közösségünk legközelebbi rendezvényére. Újfent elhárítottad. Azt mondtad, ezúttal is sietsz, meg aztán alig ismersz valakit, nem is beszélve arról, hogy a „sok embertől“ – és pontosan ezt a kifejezést használtad – „amúgy sem kapok semmit“. „Hát nem elég, ha a szentmisén itt vagyok?“ – kérdezted egy kis éllel a hangodban.