Amikor a hit munkában való megmutatkozására gondolunk, talán a szegények közt tevékenykedő nővérek, papok, esetleg hittanárok juthatnak eszünkbe. Nem kell azonban feltétlen hitéleti munkakörben tevékenykednünk ahhoz, hogy megéljük a hitünket. Minden őszinte és egyenes munka szent, és egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta egykor: „Jézus maga ácsként dolgozott, és e munka által az emberek részesültek a Teremtő művében.”
Jöjjön most pár módja annak, hogyan tartsd meg a hited a munkád során:
1. Kezdd imával! Mielőtt belevágnál a munkába, tarts egy pár pillanat csöndet és kérd Istent, hogy vezessen végig a napon. Itt egy egyszerű ima, amivel kezdheted:
Vezesd a kezeimet Uram, hogy úgy dolgozzak, ahogy Te dolgoznál. Irányítsd az ajkaimat Uram, hogy úgy beszéljek, ahogy Te beszélnél. Vezesd a szívemet Uram, hogy azt tegyem, amit Te tennél.
2. Légy tudatában annak, hogy mi az, ami megszenteli a munkádat! Hogyan segít az másokon? Egy annak idején bankpénztárosként dolgozó ismerősöm mindig kereste az alkalmat, hogy valamilyen módon közeledjen az ügyfelekhez, különösen azokhoz, akik látszólag magányosan élnek. „Talán te vagy az egyetlen, akivel aznap érintkeznek” – mondta.
hirdetés3. Válj láthatatlan hőssé! Egy kis találékonysággal elkerülhetsz, vagy éppen meg is oldhatsz etikai dilemmákat anélkül, hogy álszentnek vagy tolakodónak titulálnának. Amikor egy megbeszélés úgy tűnik, hogy kezd pletykálkodásba torkollni, finoman visszaterelheted a beszélgetést az eredeti kerékvágásba. Ha egy munkatársad egy, a céget érintő problémát erkölcsileg megkérdőjelezhető módon kívánna megoldani, kereshetsz és javasolhatsz egy jobb alternatívát. Ha becsődöl egy tervezet, vállald, amiben te hibáztál, és ne egy kollégára kend az egészet!
4. Hívd segítségül Istent a káoszban! Közeledik egy határidő? Már nincs sok hátra egy ijesztő megbeszélésig? Úgy érzed, motiválatlan vagy? Ha megosztod Istennel ezeket az érzéseket, biztosan rávezet arra, hogy képes legyél más nézőpontból vizsgálni a dolgokat. Nem beszélve arról, hogy Ő képes megnyugtatni és feltölteni a lelkedet.
5. Keresd másokban Istent! Ez nyilván nehéz olyankor, mikor egy ideges ügyféllel, egy felelőtlen kollégával vagy egy barátságtalan főnökkel kell dűlőre jutni, de tudd, hogy Isten valóban ott van mindenkiben. Talán lehetetlennek érzed, hogy belehelyezkedj az ő helyzetükbe, de tedd fel magadnak a kérdést: hogyan tudnék a „legjobbammal” reagálni arra, amilyen bunkón vagy érzéketlenül épp felém fordulnak? Ha képtelenek kedvesen folytatni a kommunikációt, végül így is emelt fővel távozhatsz. Előbb-utóbb látni fogod a javát az erőfeszítéseidnek, ha a kellemetlen helyzetekben nyugodt és udvarias tudsz maradni.
6. Használd ki a képességeidet! Csak mert némelyik adottság nem szerepel a munkaköri leírásodban nem jelenti azt, hogy nem élhetsz velük. Milyen váratlan lehetőségekbe csöppensz a munkád során, melyek a tehetségedért, a szenvedélyedért kiáltanak? Talán remek humorod van, mellyel lazíthatod a feszültséget az irodában. Netán kreatív érzékeddel felpezsdítheted az alkotói hajlamot a cégnél, mely éppen hullámvölgyben van. Minél inkább kihasználod az említett lehetőségeket, annál inkább kiteljesedhetsz a munkád során attól függetlenül, hogy hol dolgozol.
forrás: bustedhalo.com
kép: media.salemwebnetwork.com
Ezt a cikket Hegedűs Bertalan önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
3 hozzászólás
Szép Napot!
“Vezesd a kezeimet Uram, hogy úgy dolgozzak, ahogy Te dolgoznál ” Hajajaj! Ezt inkább ne kérjük,mert az első öt másodpercben akkorát változnánk,hogy rán sem ismernénk magunkra.Isten se ne irányítson se ne vezessen engem.Vajon mért?Ha megnyugodtál elárulom:ne vezessen mert nem akarhatja,hogy Ő döntsön helyettem.Ne vezessen mert Ő az egyetlen aki tisztában van azzal,hogy én én vagyok és Ő kicsoda és ezt sosem keverné össze.Ne vezessen,mert nem azért lettem teremtve,hogy Isten vezetgessen.Jól vagy rosszul de vezetem én magamat. Szerintem hagyni kellene már ezt a vezetgetést,irányítgatást. Szerintem Isten minket önálló,gondolkodó,felelősséget vállaló és hibázható lénynek teremtett. Persze aki önállótlan,dogmatikus,hazudozónak érzi magát,az nyugodtan kereshet menedéket. Sohasem Isten miatt vagyunk jók,hanem magunk miatt!!!!!!! (Mért?Mert nem ismerjük Istent,csak magunkat és ez így is marad mindig)
Mikor arra kérem Istent, hogy vezessen.
Olyan ötleteim lesznek, amely nem mindig a kényelmemet szolgálja, de a nap végén apró örömöknek könyvelem el. Van amikor nem kérem Isten vezetését, bizalmatlanság, kényelemszeretet. Lehet, hogy ilyenkor is sokat fáradozom, de olyan léleknélküli.
Én kérem és szetetem mikor Isten vezet. Ezeken a napokon a rossz is jóra fordul és minden megoldódik. Ezálltal változom én is. És büszke vagyok arra hogy ő nap mint nap vezet és nem engedi el a kezemet.