„Miért esik nehezemre elkezdeni imádkozni? Miért tűnik úgy, hogy egyik-másik hívő ember olyan természetes könnyedséggel imádkozik? Miért érzem magam sokszor képmutatónak imádkozás közben? Miért nem érzem Isten jelenlétét, amikor imádkozom? Talán nincs elég hitem?” Mindannyian tettük már fel magunknak e kérdések valamelyikét. Az imádság és lelkialkat c. könyv útmutatást ad ezekben a kérdésekben is.
24 éves vagyok, két éve házas. Ősszel megtudtam, hogy apa leszek! Fel se tudtam fogni hirtelen, mit is jelent ez, de éreztem, valamit tenni akarok. Már régen elhatároztam, hogy minden megszülető gyermekem előtt lefutok értük egy félmaratont. Nálam a futás fontos részét képezi az imaéletemnek, itt tudok mindent kizárni és Istenre figyelni, csak berakom a dicsőítést és megyek.
Az ötödik napon a délelőtti tanúságtételek között szerepelt Ernest Simoni, Albánia bíborosa. Simoni atya az egyetlen ma élő pap, aki tanúja és elszenvedője volt Enver Hodzsa kommunista rezsimje idején a kemény egyházüldözésnek. 28 évet töltött börtönben, kényszermunka táborokban. Az esti szentmisében az ő szentbeszédét hallgathattuk. Fogadjátok szeretettel a 88 éves bíboros szavait:
Ez bonyolult. Egy barátom nemrég megosztott egy cikket a facebook-oldalán, melynek címe: Miért nem veszik komolyan a keresztény fiúk a randizást? Számos hozzászzólás érkezett, támogató, egyetértő választól kezdve a minősítő kritikáig mindenféle. A lényeg, hogy ez bonyolult. A szerző (egy férfi) kritikusan szemléli a keresztény randevúzás kultúráját és azt, ahogy a férfiak egészségtelen tendenciákat táplálnak, amelyek beszivárogtak az egyházba.
1917-ben a német Kurt Geiler életét a Bibliája mentette meg, amelyet élete végéig nagy becsben őrzött.
Iliny díszpolgára lett Beer Miklós: a váci püspököt a nemzetközi derelyefesztivál keretében kapta meg a kitüntetést.
A negyedik napon reggel 9 órától tanúságtételeket hallgattunk a nyári forróságban 12 óráig, majd a délutáni pihenés után a rózsafüzért imádkoztuk el és 18 órakor elkezdődött az ünnepi szentmise.
A kép magáért beszél: Egy atyát áldoztatás közben a földre löktek, de ő megmaradt erejét arra használta, hogy az Eucharisztia ostyáit és részecskéit összeszedje a földről. Egy szemtanú készítette a képet, aki a támadáskor Gangjeong városában volt.