Milánó, New York, Bécs, Tokió – számos nagy operaház színpadán visszatérő vendég Bretz Gábor operaénekes, aki mindemelett 7 gyermeket nevel feleségével. Többek között nagycsaládról, felekezetköziségről és nyugat-európai rossz tapasztalatokról beszélgettünk vele.
Megindító történet kering az interneten, miszerint valaki befizetett százezer forintot azért, hogy egy hajléktalan embert fél évig vendégül lássanak ebédre egy Margit körúti bisztróban.
Christopher West, II János Pál pápa a Test Teológiája elmélkedéssorozatának egyik legismertebb nemzetközi szakértője és több sikerkönyv szerzője szólalt fel az egész világot bejáró szexuális zaklatások kapcsán.
Sokáig gondolkodtam, hogy megszólaljak-e az elmúlt hetek botrányai kapcsán. Nehéz ugyanis ezekben a pillanatokban bölcsen és empátiával fogalmazni, főképp újat mondani, de egy szempont, jobban mondva, egy kérdés feltevése hiányzik számomra az interneten olvasható cikkekből: hogyan jutottunk el idáig, és most mi a teendő? Erre szeretnék adni egy lehetséges választ.
Elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy próbáljak minden (vagy legalábbis minél több) gondolatot, ötletet, kívánságot megvizsgálni, hogy vajon az én akaratom működik csupán, vagy Istennek tetsző dolgot kérek-e?
Új helyszínen, és többek között egy lelkésznővel folytatódik a Szólj be a papnak! programsorozat november 13-án, Budapesten, ezúttal a D18 kávézóban!
Szabadon választjuk meg a barátainkat, és ők is szabadon választanak minket. Szeretünk velük lenni, sok időt töltünk velük. A legjobb barátainkkal azokat a belső dolgainkat is megosztjuk, amelyekről másoknak nem beszélünk. Ha nagy öröm ér, vagy válságban vagyunk, az elsők között szólunk a hozzánk közel álló barátainknak. Ugyanolyan jól ismerjük őket, mint saját magunkat, keresik a társaságunkat, és meg akarják osztani velünk az életüket. Társként kísérnek életünkben, együtt haladnak velünk, gazdagítanak és támogatnak minket.
Ma reggel Merlin Carothers könyvét olvastam a metrón, és annyira megadta a kezdő löketet a napomhoz! Napról napra rá kell jönnöm (és tudatosítani!), hogy az Isten mennyivel nagyobb nálam. Jó, ez alap, de jó érzés ismételgetni, hogy biztonságban vagyok, valaki jobban tudja, hogy kinek mire van szüksége, mi miért történik, és hogy hány szál haj maradt még a fejemen a nehéz hétköznapok közepette…