Isten a szívünket hallja meg

Elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy próbáljak minden (vagy legalábbis minél több) gondolatot, ötletet, kívánságot megvizsgálni, hogy vajon az én akaratom működik csupán, vagy  Istennek tetsző dolgot kérek-e?

Tehát a dolgokat Isten elé vittem, és kértem a választ. Erősen bennem volt, hogy nem kívánok egy-egy dologgal foglalkozni, ha nem jött még el az ideje, ráér majd akkor, ha Isten szabad utat nyit meg. Elismerem az Ő szuverenitását, és azt, hogy azt adja meg, amit jónak tart. Ettől függetlenül nagyon szerettem volna választ kapni. Ebből az lett, hogy két hete minden nap többször – természetesen a reggeli és esti imánál is – Hozzá fordultam, és megkértem rá még egyszer. Hogy nehogy elfelejtse. Isten válaszát vártam, mégis nyaggattam vele, elismételgettem, logikusan felépítettem a kérésemet, hátha tetszetősebb lesz. És villámütésszerűen elém került a Hegyi beszéd egy része, ahol Jézus imádkozni tanítja a tanítványokat.

„Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van, akkor Atyád, aki lát a rejtekekben, megfizet majd neked. Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk, mert tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.” (Máté 6,6-8)

Pont odatalált. Már többször is olvastam ezeket a verseket, hallottam ezt a részt, de természetesnek vettem. Persze, imádkozni így kell, egyértelmű. De mikor a személyes életünkben, bibliaolvasáskor a Szentlélek vezetését, útmutatását éljük át, az mindig egy nagyon közeli kapcsolatot enged meg. Megértettem, hogy – bár Isten szereti a kéréseinket, és szeretné, ha ezeket megfogalmaznánk feléje, szereti hallani a hangunkat -, valójában Ő már mindent tud. Ismer bennünket, tud a szívünkben való vágyról. Mert Ő hamarabb tudott róla, minthogy mi azt kigondoltuk volna. Ő nem lepődött meg rajta, nem érte meglepetésként, sőt készült erre a dologra, és mindezeket már el is rendezte. Nála már meg van a megoldás.

hirdetés

Nincs szükség arra, hogy barokk körmondattal, előnyöket sorolva meggyőzzem őt az én igazamról. Nem kell a saját megoldásomat a szájába adnom. Nem kell felvilágosítanom Őt, mert nem éri váratlanul.

Ő már az első kérésemet meghallgatta, és nem a számból elhangzó szavak alapján ítélte meg, hanem a szívemben lévő hit alapján. Valamit megértettem abból, hogy amikor Isten elé megyünk, és kérünk tőle valamit, akkor azt abban a meggyőződésben tegyük, hogy jól tudja a mi Mennyei Atyánk, hogy mire van szükségünk. Mert a szabadulást hamarabb elkészítette, minthogy nekünk a kérés megfordult volna a fejünkben. Fontosnak tartom, hogy fel tudjuk fedezni és elfogadni azt, amit ezután kapunk tőle. Tehát, ha én most esetleg csokis palacsintát szeretnék, akkor legyek tisztában azzal, hogy az nem biztos, hogy hasznomra válik, de bízzak Abban, aki ezt nálam jobban tudja. Tudjam örömmel fogadni azt is, ha ma „csak” babfőzelék van.

Balog Bernadett

hirdetés