Hogy lehetséges az, hogy olyan országokban veszik fel a keresztény hitet az emberek, ahol ezért adott esetben halálbüntetés is járhat?
„Temperamentumunk sajátos bélyeget süt ránk, amely a bölcsőtől egészen a sírig elkísér bennünket. Ám nem mindegy, hogy teherként cipeljük-e, vagy ajándéknak és kiaknázandó lehetőségnek tartjuk. Ha élünk lelki alkatunk előnyeivel, ugyanakkor tudatosan fegyelmezzük és kordában tartjuk, akkor gazdagítani fogja életünket.” Ole Hallesby könyvében az önismeretre és egymás mélyebb megismerésére hívja fel a figyelmet.
Évek óta a „Boldog ünnepeket!” jókívánság hangzik el az Egyesült Államok elnökének karácsonyi beszédében, ezzel fog szakítani Donald Trump, az ország tavaly megválasztott vezetője.
Már nagyon régóta jelen van kultúránkban a hitre való nevelés. Főleg manapság nagy beszédtéma, mióta bevezették a kötelező hit- és erkölcstan oktatást. Azonban kétségtelen, hogy maga a hittan, mint jelenség nagyon megosztó, főleg közöttünk keresztények között. Túl sok? Túl kevés? Van-e egyáltalán értelme?
Mindenkinek lehet rossz napja, mivel sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Sőt! Ebben a felpörgetett világban ez gyakran és sok mindenkivel megtörténik. Egy ilyen nap után azért elég nehéz pozitívnak és vidámnak maradni.
„Aki az igazságot keresi, Istent keresi, akár tisztában van ezzel, akár nem.” (Boldog Edith Stein)
Szent-Gály Kinga mély gondolatai Istennel való kapcsolatunkról.