A kolostort még clairvaux-i Szent Bernát alapította, azonban a szerzetesi hivatások számának csökkenése miatt bezárásra kerül.
A hódmezővásárhelyi beszéd után magasra csaptak a médiavihar hullámai, sokan sokféle véleményt fogalmaztak meg a konkrét szituációval kapcsolatban, melynek során Németh László plébános a szentmise záró áldása előtt kortesbeszédet mondott a közelgő időközi polgármester-választás kormánypárti aspiránsa mellett és a függetlenként induló, ellenzéki pártok által támogatott – egyébként gyakorló katolikus – jelölttel szemben. Az eset kapcsán ebben a cikkben a lényegre szeretnék szorítkozni.
Új év, új KV! Hodász András atya idén is válaszol a kérdéseitekre.
Amikor megkértek, hogy mondjam el a véleményemet a fenti témában, elsőként az jutott eszembe, hogy amióta felszenteltek, csak kapkodom a fejem attól a rengeteg elvárástól, amivel papként szembesülök: hogy miről ne beszéljek, miről beszéljek, és miről hogyan beszéljek. Végre valaki arra is kíváncsi, hogy amúgy én mit gondolok!
Az ember életében kellenek olyan események, pillanatok, mikor ünnepelni tud. Kicsit megáll a munkájában és hagyja, hogy a szépség és az öröm járja át. Nem figyel oda az időre, nem rohan, hanem megéli a pillanatot.
A mai napon Magyarország – és a Kárpát-medence – több ezer templomában imádkoztak az emberek. Több ezer templomban beszéltek papok az örömhírről, Isten szeretetéről, a megváltás fantasztikus titkáról. Kivéve egyetlenegy helyen, de mégis most erről beszél az egész ország.
Az éjszaka leesett hó még szebb hellyé varázsolta az egyébként is gyönyörű Budapestet.
Péntek este. Tea. Kanapé. Gyümölcssaláta. Film. Talán többeknek is így ért véget a péntek estéjük. Én is azok közé tartozom, akik szeretik megünnepelni egy munkás hét végét egy jó filmmel. Már hetek óta szemeztem egy filmmel, amit a híres Kendrick fivérek (Tűzbiztos házasság, Imával nyert csaták, Végtelen hit, Lendkerék) készítettek már évekkel ezelőtt Bátorság emberei címmel.