A történelem során számos alkalommal akadtak olyan példák, akik félelmet megvető bátorsággal álltak ki az igaz ügy mellett. Köztük vannak olyanok is, akik Isten szolgáiként, papokként vettek részt háborúban és a harctéren tanúsított bátor szolgálatuk alapján példaként szolgálnak.
(A venezuelai kormány és Rómulo Betancourt elleni felkelést hamar leverték, de Hector Rondon képei megörökítették az eseményeket.)
Luis Padilla atya a képen az utolsó kenetet szolgáltatja egy haldokló katonának, akit a lázadók egyik mesterlövésze talált el az 1962-es venezuelai katonai felkelés alkalmával. A drámai képsorozat megörökíti, ahogy a golyózáporban egy sebesült katona próbál felkapaszkodni Padilla atya reverendáján, aki vállalta, hogy az élete kockáztatásával is, de feladja az utolsó kenetet annak, aki még életben maradt és megsebesült.
hirdetés
(Aid From The Padre, 1962.)
Ami szintén fokozza a kép jelentőségét, a háttérben lévő felirat: „carnicería”, ami annyit jelent, hogy hentesüzlet, vagy mészáros (mészárlás). Ez a párhuzam még inkább kiemeli a jelenet borzalmát. Az „Aid From The Padre” (Az atyai támasz) című fotó 1963-ban elnyerte a fotográfiai Pulitzer-díjat.
(A történet felidézésének számos narrációja van, de a lázadást a venezuelaiak szükségtelen erőszaknak tartják.)
A fotókat Hector Rondón Lovera készítette 1962. június 4-én, aki ekkor a La Republica lapnak dolgozott és elmondása szerint a falhoz lapulva látta meg a közeledő papot. „Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan készítettem ezeket a képeket, miközben a földön feküdtem.” Pont sikerült ugyanis megörökítenie, amikor a katona odavonszolja magát az atyához, miközben ő az egyik lázadó mesterlövész irányába néz. A kormányerők viszonylag gyorsan, két nap alatt leverték a lázadó csapatokat, akik a Solano kastélyban, Puerto Cabello városában alakították ki a harcállás-pontjukat.
(Pulitzer-díj, Fényképezés kategóriában, 1963.)
Mit sem csökkent Padillo atya érdemein, hogy a lázadók egyébként katolikusok voltak, akik feltehetően megtagadták volna a tűzparancsot, ha egy papról lett volna szó. De a golyózápor nem válogat.
(1962. június 2-a. Manuel Ponte Rodríguez, Pedro Medina Silva és Víctor Hugo Morales századosok a harctéren.)
Az El Porteñazo néven elhíresült lázadás (’62. június 2. és 6-a között) Rómulo Betancourt elnök ellen irányult, amiben a felkelő csapatok megkísérelték elfoglalni Puerto Cabello városát és a Solano kastélyt. A venezuelai alkotmány ekkor mindössze egyéves volt, de ezt megelőzően már kétszer is megpróbálták megdönteni a kormányt. A lázadók és a hadsereg közötti véres összetűzésekben kb. 400-an meghaltak és 700-an megsérültek.
Forrás: rarehistoricalphotos.com; képek: Hector Rondón Lovera, La Republica
Fordította: Dallos Bence
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás