Pálmaágak, tömeg, üdvrivalgás. Jézus bevonulása igazi diadalmenet. Ez a rengeteg ember nem is ismeri egymást, talán néhányan még Jézust magát sem. Nagyon különböző okokból lehetnek ott, de egyben megegyeznek: látni akarják őt. Elég ennyi?
Mindannyiunkhoz máshogy szól Isten, és mindannyian máshogy érezzük a kéztetést Isten iránti szeretetünk és hálánk kifejezésére. De vannak, akik nem veszik észre az Ő szeretét, viszont nem szabad engednünk, hogy ez minket gátoljon hitünk kifejezésében.
A francia csendőrség alezredese életével fizetett a pénteki túszdráma során mutatott hősiességéért, amikor önmagát ajánlotta fel az emberrablónak a túszokért cserébe.
Gyakran halljuk a médiában, a plébániákon és a közösségekben, hogy egyre fogynak a keresztények világszerte. Kutatás is készült erről, mely szerint főleg a fiatalok körében figyelhető meg a hanyatlás.
A 33 éves anyuka, Angel Taylor harmadik gyermekét hosszú és nehéz, négy napos vajúdás után hozta világra végül császármetszéssel. Kisfiát azonban a képek szerint nem viselte meg annyira az esemény, boldogan, kitárt karral köszöntötte a világot.
A húsvét elképzelhetetlen lenne sonka, tojás, kalács, torma és a bárány nélkül. Elgondolkodtatok már azon, hogy miért ezek az ételek kerülnek az asztalra?
Azt vettem észre, hogy a környezetemben mindenki állandóan pörög. El vagyunk árasztva programlehetőségekkel, barátokkal, munkával vagy tanulmányokkal.
Mégis… nem csak erre gondolok, amikor azt mondom: mi sosem unatkozunk.
A közelmúltban jelent meg Roberto Alborghetti, olasz újságírónak, Ferenc pápa egyik lelkes életrajzírójának Ferenc pápa asztalánál című könyve. A műből nemcsak az derül ki, hogy a szentatya számára hangsúlyos a főzés és az étkezés, hanem az is, hogy korábban élelmiszervegyész végzettséget is szerzett és kiskorában hentes akart lenni. A kötet kultúrtörténet, gasztronómiai életrajz, olasz és argentin recepteket bemutató szakácskönyv egyben.