Egy tizennégy és egy tizenkét éves gyermek édesanyjaként anyai szerepem változik. Már nem én vagyok a fő ember az életükben. Sokkal több dolgot elmondanak a barátaiknak, hogy mi új az életükben, mint amit nekem elmondanak. Több időt szeretnének tölteni a barátaikkal, és kevesebb időt velem. Nekem ez nehéz, mivel küszködök, hogy megtaláljam a szerepem az életükben. De még mindig vannak olyan módok, amelyek által jelen lehetek az életükben, anélkül, hogy én lennék a fő hang.









