Sűrű időszak, év végi stressz, és forrongó világ. Közben megszületik a Megváltó, de szinte alig vesszük észre.
Uram, én próbálok imádkozni, komolyan! Át akarom élni az ünnepet, el akarok csendesedni, de ez az akarás hiábavaló emberi igyekezetnek tűnik. Szertefoszlik, amint bekapcsolom a képernyőt és rám zúdul a világ összes problémája.
Mintha az advent egy rohanás lett volna a várakozás helyett. Az elcsendesedés egy teher, egy plusz feladat, amit bele kell iktatnom a napjaimba, hiszen fel kell készülnöm, át kell élnem az ünnepet! Majd holnap elcsendesedek, majd holnap gondolok rád és arra, hogy mit jelent a megtestesülés- nyugtatom magam. De közben folyton csak halogatom, és már megint az lesz mint tavaly karácsonykor, hogy te itt leszel, eljössz, és én azt fogom sipítani a lelkem mélyén, miközben a karácsonyfát bámulom, hogy: ne gyere, még ne, mert nem készültem fel!
hirdetésUram, én próbálok imádkozni, tényleg szeretnék, de átsuhan a fejemen minden gondolat, és közben nem értem, miért vagy ilyen távol.
Uram, kérlek áldd meg ezt az erőlködést és kínlódást! Uram, tudom, hogy te nem akarsz magamra hagyni ebben, hogy te velem akarsz lenni. Tudom, hogy te akkor is ott vagy, amikor nehéz imádkozni, amikor csak rápillantok a napi igére és rohanok tovább. Tudom, hogy csak annyit szeretnél tőlem, hogy kinyújtsam a kezemet feléd és elfogadjam a kegyelmedet. Hogy belássam, egyedül nem megy, nélküled semmi sem megy.
HD
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás