Már csak pár nap van hátra karácsonyig: a szeretet ünnepéhez közeledve gyakran egyre feszültebbek és ingerültebbek vagyunk, ahelyett hogy igazán ráhangolódnánk az Ünnepeltre.
Szerda este csodálatosan titokzatos hellyé változott a Lehel téri templom: Isten háza fiatalokkal telt meg, akiknek tizenkilenc(!) pap segített abban, hogy a túlságosan is régóta cipelt terheket letegyék. Hogy tiszta és nyugodt szívvel induljanak neki a szent napoknak.
Mindez pár méterre nemcsak a város, hanem talán az egész régió legnagyobb bevásárlóközpontjától. Aligha lehetne nagyobb kontrasztot találni ennél: az egyik helyen nyüzsgés és feszültség, a másik helyen csend és béke. Az egyik helyen idegesség, a másik helyen nyugalom. Tőlünk néhány lépésre marketing célból feldíszített kirakatok, itt mécsesekkel körülvett Oltáriszentség. Az egyik helyen emberek nyakán lévő karácsony, a másik helyen a szívekben lassan belopódzó örömhír.
Az egyik helyen elmondják, hogy miről szól a karácsony, a másik helyen pedig megérted. Mert nincs olyan ajándék, amely helyettesíthetné Jézus megszületését.
Persze ne legyünk álszentek: mi is veszünk ajándékot és próbálunk örömöt szerezni szeretteinknek. De nem a kapcsolatainkat, családunkat ünnepeljük, hanem a Megváltót, aki megszületett, hogy életét adja értünk. Érted.
Mit ér a sok fáradozás, vásárolgatás, készülődés, ha az egész csak egy nyűg, nem pedig őszinte öröm? Mert vajmi keveset ér a legkedvesebb ajándék, a legszebb csomagolópapír, a legpompásabb csillagszóró az Ünnepelt nélkül.
Ne feledkezz meg Róla!
Martí Zoltán
(A fotó nem az eseményen készült, forrás :Telegraph)
Még nem érkezett hozzászólás