A hitben járó házaspárok számára már-már magától értetődő, hogy vasárnap lehetőség szerint együtt mennek el szentmisére – vagy épp istentiszteletre. Azoknál – így például nálunk is – akik még nem kötötték össze életüket, már közel sem ilyen egyértelmű a döntés, pedig hitéleti és párkapcsolati szempontból is ajánlott!
Örömmel jelentjük be, hogy szeptembertől folytatódik „A Papp válaszol” rovatunk, amelyben Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa a 777 olvasóinak kérdéseire ad remek válaszokat.
Szombaton rendezték meg az 1Úton zarándoklatot, melynek során országszerte – sőt, határainkon túl is – sok százan az édesapákért imádkoztak, zarándokoltak. A szervezők megtisztelő felkérésére a gyermekes családok szakaszának védnökeként nekem is alkalmam volt együtt zarándokolni kislányommal. A felkérés része volt, hogy tartsak egy rövid elmélkedést, melynek szerkesztett változatát nyújtom át a 777 olvasóinak.
Biztos előfordult már veled is, hogy zárt ajtókba ütköztél életed során. Ilyenkor hajlamosak vagyunk bosszankodni és mindent megtenni azért, hogy kinyissuk azokat az ajtókat, amik egyáltalán nem nyílnak ki, akarattól és energiaráfordítástól függetlenül. Olasz Tímeának, a TeSó blog szerzőjének a gondolatait tesszük közzé.
Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?
A nyári hőségben különböző okok miatt, de sajnos folyamatosan erdőtüzek pusztítanak az utóbbi időkben. Szibériától a Kanári-szigetekig vagy éppen Grönlandtól az Amazonas vidékéig. A közösségi médiában ezúttal a #PrayForAmazonia lett a felkapott hívószó, mégis mit szólnátok inkább a #PrayEverydayhez?
Mitől válunk valóban teljessé? A világ annyi választ kínál erre, de mintha soha nem érnénk utol ezt az állapotot. Mi van, ha Isten azt mondja: miért keresed azt, ami már megvan?
A sapnyol származású Goyo Hidalgo atya mesélte el a történetet a Twitteren, mely rendkívül gyorsan terjedt szerte a világban.