A sapnyol származású Goyo Hidalgo atya mesélte el a történetet a Twitteren, mely rendkívül gyorsan terjedt szerte a világban.
Goyo Hidalgo atya egy Spanyolországból származó katolikus pap, aki jelenleg a kaliforniai carsoni St. Philomena Egyházban szolgál. Júniusban istenélménye volt, amikor egy hiba folytán rátalált valakire, aki szükséget szenvedett. Goyo atya az egyik közösségi tagot akarta felhívni, aki üzenetet hagyott a számára,. Mivel az illető nem vette fel a telefont, Goyo atya egy hangüzenetet küldött, amely a következőképpen hangzott: „Ez itt Goyo atya telefonja. Tudom, hogy szüksége van arra, hogy beszélgessünk. Itt vagyok.”
Fogalma sem volt arról, hogy nem azt a személyt hívta, akivel kapcsolatba akart lépni, így meg sem lepődött, amikor a telefon két perccel később megszólalt. Azonban a vonal másik végén nem az a közösségi tag jelentkezett be, akire számított. Egy ismeretlen férfi volt, aki így szólt: „Már régóta egy pappal szerettem volna beszélgetni, csak nem volt bátorságom hozzá. Honnan tudta?” Ahogy Goyo atya egy beszélgetésben ecsetelte, nem tudott semmit az egészről, egyszerűen rossz számot hívott.
A bejegyzést katolikus weboldalakon közölték szerte a világon, ami gyorsan elterjedt, néhány új információval kiegészülve. Goyo atya a Relevant Radiónak adott július 11-ei interjúján még mélyebbre ment a történteket illetően. Először arról beszélt, hogy
hirdetésamikor Isten rajtunk keresztül munkálkodik, az egy „kétszeres széllökés”, mert Isten kegyelme először átáramlik rajtunk, majd visszatér, hogy ránk is hatással legyen.
Ez a véletlenszerű esemény jelentőségteljes volt számára, mert első New York-i szolgálta utolsó napján történt és a búcsúzás nehéz volt. Kísértést érzett, hogy ne hívja vissza a testvért, hiszen „holnap már úgyis kiteszi a lábát innen” és a tagért nem lesz többé felelős. Mindenesetre kezdeményezte a hívást, mégpedig véletlenül egy New York-i területi számot tárcsázva a kaliforniai helyett. A vonal másik végén lévő személy, akit hívott az ország ellentétes oldalán lakott. Pontosan ő volt az a valaki, akivel Isten akarta, hogy Goyo beszéljen. „Egy jelért imádkozott, amellyel felhívhatja magára valaki figyelmét. Rendkívül sok lelki segítségre volt szüksége, mint ahogy én magamnak is. Úgy hiszem, Isten egyszerre mindkettőnkről csodálatos módon gondot viselt.”
Minden esetre, számolt be Goyo atya, mostantól fogva van egy új barátja New York-ban, akit az ottani helyi pappal szintén összehozott. A diszlexiáját (emiatt keveri össze folyton a telefonszámokat) új megvilágításba helyezte. „A diszlexiám mindig is fogyatékosságot jelentett számomra, amit nem kedveltem, azonban most szeretem”- mondja nevetve.
Azok közül, akik Goyo atya bejegyzését követték, amelyben ezt a megtapasztalását osztotta meg, néhányan szintén beszámoltak olyan élettörténetekről, melyek során megerősödött hitük, miután hosszú ideje nem jártak templomba. Kétségkívül Isten a megszokott, mindennapi eseményeket, körülményeket használja fel arra, hogy szokatlan, rendkívüli dolgokat végezzen. Goyo atya azt nyilatkozta a Relevant Radio-nak, hogy
szereti Istent szelíd tornádónak nevezni, mivel csodálatos dolgokat visz véghez anélkül, hogy bennünket extrém helyzetekbe vinne.
Kívánom, hogy ez a szél mindig fújjon az életünkben!
Forrás: aleteia.org
Ezt a cikket Brassó Dóra Lili önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás