Közel két hete kapta el a koronavírust Mohos Gábor püspök, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkárságvezetője, aki a NEK honlapján számolt be a betegségéről. Elmondta, hogy nem lehet félvállról venni a fertőzést, mert kiszámíthatatlan, hogy ki, miként reagál rá. Ezért is fontos, hogy felelősségteljesen vigyázzunk egymásra és magunkra is. Tanúságtételét most változtatás nélkül közöljük.
November 17-én, kedden 17 órától Csókay András személyesen fogja dedikálni az Istennel a műtőben című interjúkötetet Budapest belvárosában! Az eseményen fokozottan figyelünk a járványügyi intézkedések betartására.
Rendkívül szomorú ez a hét a kecskeméti piarista közösségnek, hiszen a koronavírus következtében szerdán és csütörtökön is elhunyt egy nagyrabecsült szerzetes a kiskunhalasi járványkórházban. Balázs Gergely atya többek között az azóta váci püspökké szentelt Marton Zsoltnak és a bajai plébánosként szolgáló Binszki József atyának is osztályfőnöke volt. József atya személyes hangvételű interjút adott a 777-nek, így emlékezve a kedves és szeretetreméltó tanárra.
,,A kereszt nem azt jelenti, hogy nézzél már rá és legyen már bűntudatod minden egyes napon a rossz életed miatt. A kereszt azt jelenti, hogy ennyire szeretlek, ennyire elmentem a legvégsőkig és ennyire megteszek mindent, hogy megértsd végre, hogy mennyire szeretlek.” Záborszky Dávid baptista lelkipásztor Facebook-posztját szemlézzük.
Egy nappal rendtársa, Balázs Gergely piarista atya után Szabó István atya is elhunyt a kiskunhalasi járványkórházban. Mindketten a kecskeméti Piarista Rendház tagjai voltak. Szabó atya életének 79., szerzetességének 60. évében távozott közülünk. Rá emlékezünk korábbi diákjai és cserkésztársai segítségével.
Az elején még elhitettük magunkkal: a fiatalság mindent ki tud cselezni. Még a halált is, az sem vonatkozik ránk, hiszen nem vagyunk idős, krónikus betegek. Ezzel nyugtattuk magunkat. De ahogyan peregnek a napok és a hónapok, lassan rá kell jönnünk, hogy az életünk véges, és nem tudjuk, hogy meddig is tart pontosan. Szembe kell néznünk a halál megmásíthatatlan valóságával.
Az azonnali megosztások korában élünk: legyen szó egy örömteli vagy elkeserítő eseményről, szinte kényszert érzünk, hogy rögtön megosszuk a hozzánk közel állókkal. Miért nem tudunk egyedül maradni az érzelmeinkkel és hol jön a képbe Isten?
Valószínűleg ha megkérdeznénk az embereket, hogy a jelenlegi járványnak vannak-e pozitív hatásai, egyesek egyből rávágnák a kérdésre a „nem” választ, mások talán azt mondanák, hogy igen. Mindenesetre a hírekben szereplő rengeteg elszomorító számadat mellett jó látni, ha vannak olyan gesztusok is, amelyekre a járvány nélkül valószínűleg nem lett volna példa.