Egy papkolléga prédikációjában fogott meg az a gondolat, hogy minden egyes új esztendő hasonlít ahhoz a festőállványhoz, melyen ott van a hófehér, érintetlen vászon, és a művész feladata, hogy ecsetvonásról ecsetvonásra megalkossa a csodát. A vonalakból kirajzolódjon a kép, mely megszületett az alkotó elméjében és szívében.












