Egy papkolléga prédikációjában fogott meg az a gondolat, hogy minden egyes új esztendő hasonlít ahhoz a festőállványhoz, melyen ott van a hófehér, érintetlen vászon, és a művész feladata, hogy ecsetvonásról ecsetvonásra megalkossa a csodát. A vonalakból kirajzolódjon a kép, mely megszületett az alkotó elméjében és szívében.
365 ecsetvonás áll most előttünk. Az első napon azonban csak szemléljük a vásznat, és beleálmodjuk a képet. Végig kell elmélkedni az egymás után következő lépéseket. Ha kispórolom az átgondolást, akkor „majd lesz valahogy” mentalitással az éppen aktuális érzelmeim szerint húzom a vonalakat, választom meg a színeket. Érzelmi hullámvölgyeim meghatározzák az alkotásomat. Év végén pedig, amikor leteszem az ecsetet és szembe állok a művel, jobb esetben felismerem, hol kellene javítani rajta, mi az, ami kilóg a sorból és mi az, ami dominál az egész képen, azonban változtatni már nem nagyon tudok. Visszapörgetni nem lehet az időt. Az új vásznon azonban már nem kell ugyanazokat a hibákat elkövetni. A bölcs ember a saját kárán, hibáján tanul.
Végignézted a 2020-as esztendőd képét? Mit láttál? Csak a gondokat, nehézségeket, a koronavírus okozta őrületet? Vagy épp ellenkezőleg; az év elején megálmodott kép született meg? Mert nagyon fontos az első nap, január 1-je.
hirdetésSzemlélődöm, átadom az Istennek az álmomat és meghívom magammal, hogy ne egyedül fogjam az ecsetet, hanem ketten dolgozzunk.
Ha engeded, hogy segítsen, egyenlő partnerként a társad lehet, akkor valami nagyszerű dolog születik. Persze nem lesz tökéletes a kép, apró hibák, foltok kerülnek majd rá, de azok kijavíthatók lesznek. 365 napunk van Istennel együtt alkotni, nem kell kapkodni, nem kell átgondolatlan döntéseket hozni. Tudjak megállni, végiggondolni, átadni Istennek a kérdéseimet, kétségeimet és elfogadni a lelkiismeretemen keresztül érkező választ. Majd folytatni a munkát tovább.
Erről szól igazán 2021. Nem a világjárványról, a vakcináról, hanem a személyes és erős Istenkapcsolatomról.
Remélem, hogy az új esztendő hajnalán nem jobbnál jobb fogadalmakkal állunk elő, melyeket bármikor elsöpörhet a karantén, a bezárások, a kijárási tilalom, hanem a lélek megújulását tesszük az első helyre és felvértezzük magunkat Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelében található szavaival:
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31)
hirdetés
1 Komment
A bölcs ember a saját kárán, hibáján tanul.” Ez is milyen álnok egy észrevétel. Sokkal hamarabb vesszük észre mások hibáit, mint a sajátunkat, tehát ha bölcsek vagyunk és időben elkezdünk gondolkodni, a hiba már nem is jelentkezik nálunk. Érdekes, hogy itt meg fordított a gondolkodásunk, magunkat vesszük előre.
“hogy ne egyedül fogjam az ecsetet, hanem ketten dolgozzunk.” Ez tetszik,itt nem akarjuk kiadni a kezünkből az ecsetet, hanem istenben társra lelünk,ez jó elgondolás.
“Ha engeded, hogy segítsen, egyenlő partnerként a társad lehet” “EGYENLŐ PARTNERKÉNT” Ez fantasztikus felismerés. Messze jobb, mint mindent Isten kezébe képzelni,vajon ez a gondolati felismerés, meddig fog kitartani?
“365 napunk van Istennel együtt alkotni” Együtt,azaz még tart.
“elfogadni a lelkiismeretemen keresztül érkező választ” Ugye azt tudod, hogy a lelkiismereted folyamatosan fejlődik veled és csak az erkölcsi normádat mutatja meg. Nem sok köze van a jóhoz,adott esetben egy gyilkos is tökéletes lelkiismerettel és megnyugvással veszi tudomásul a tetteit. Pontosan azért,mert a belső értékeivel (azaz a lelkiismeretével) nem ütközik. Ezt valahogyan mindig elfelejtik mondani a kedves tanítóink.
“személyes és erős Istenkapcsolatomról” Ha istennel együtt dolgozol,akkor személyes és erős is lehet, a többi naivitás.
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Nos, a fentebbi gondolatok sokkal jobbak, mint az átlag, ezért tartom jónak. De gondolkodj el (és talán tovább lépsz) azon,hogy vesztettél e el valamit az életben? Munka, egészség,vita,leszokás, mindegy,csak veszteség legyen a számodra. Történt már ilyen? Ha igen,akkor szerinted Isten veled volt,mert ha veled van, nincs vereség. Nem boncolom tovább, ha nyitva a szemed megérted, ha nincs,akkor hiába mutogatok.
Ennek ellenére az “Istennel együtt alkotni” már hatalmas előre lépés,hisz már oda helyezed magadat mellé és nem a semmiben vagy. Gratulálok Bese Gergő atya!