Általában az ünnepi időszakokban jobban odafigyelünk embertársainkra és környezetünkre. De vajon az ünnep elmúltával is így teszünk? A mai időjárás nem segít minket ebben, mégis próbáljuk meg húsvét örömhírét a hétköznapokban is megélni.
Húsvétvasárnap különleges látványban- és legfőképpen kegyelemben – részesültek azok, akik az Országúti Ferences Plébánia környékén jártak, hiszen az ünnepi körmenet a járvány ellenére sem maradt el.
Múlt héten a 777 három pap/lelkész véleményét kérdezte arról a kérdésről, amely sokakat foglalkoztat: Hol van Isten a koronavírus idején? Már a cikkben is jeleztük, hogy örömmel fogadunk olvasói véleményeket a témában, Katalin pedig élt is a lehetőséggel. (Szerkesztőségünk a publikálás jogát fenntartja minden esetben.)
Mi lehetett a rosszabb: félni a haláltól vagy élni a bizonytalanságban? Ezt az érzést a tanítványok és az asszonyok is megtapasztalhatták nagyszombaton, de mi is átélhetjük manapság. Bese Gergő atya osztja meg gondolatait a mai ünnep alkalmából.
A szent három napban talán különösen is nagy értéke van annak, ha sikerül elcsendesednünk, amit a természetben talán könnyebben elérhetünk, mint az otthoni megszokott környezetünkben.
A nagycsütörtökön Jézus által mutatott alázat és a nagypéntek kilátástalansága után nagyszombat a feltámadás reményéről szól. Dr. Tóth Tamás atya ezúttal is hasznos gondolatokat oszt meg a tavalyi évhez hasonlóan idén is különleges húsvétunk alkalmával.
Papp Miklós görögkatolikus pap a pesterzsébeti templomban mutatta be a nagypénteki szertartást, prédikációjában mindenki számára megszívlelendő gondolatokat osztott meg.
Újra és újra, napról napra, jövök a kereszthez. A Te kereszted lábához. Itt kezdődik és itt ér véget minden. A világtörténelem legjelentősebb pillanata, és a valaha volt legnagyobb botrány: Az Isten halála. Ember által kivégezve.