Advent második vasárnapján is folytatódik sorozatunk a 777-en, amelyben Bobek Tamás tiszakécskei plébános osztja meg gondolatait karácsonyra készülődve.
Az adventi vásárokban nyüzsögve mindenhol találunk betlehemi jászlat, melynek eredete Assisi Szent Ferenc nevéhez köthető. Advent második vasárnapján eredjünk ennek a hagyománynak a nyomába.
Advent második vasárnapját bronzvasárnapnak is nevezzük, ilyenkor a második gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Hányszor mondjuk magunknak azt egy teendőnkkel vagy éppen az imádkozással kapcsolatban, hogy „még van idő, ráér az”. Még ha ez igaz is, a halasztás helyett tegyük inkább első helyre Istent az életünkben, különösen az adventi előkészület alatt!
Talán az utóbbi időben kevesebbet írtunk az Imafalunkról, de jó látni, hogy ez nem feltéltele annak, hogy érkezzenek tőletek az imák. Ezekből szemezgettünk most!
Lehet, hogy te is túl sokat forogtál magad körül mostanában. Lehet, hogy csak a kötelességekre figyeltél az igazán fontos dolgok helyett. Ez az ima segíthet, hogy Istenre helyezzük a fókuszt és nyitott szívvel tudjuunk újra Hozzá fordulni. A TeSó blog imádságát szemlézzük.
Meg tudunk állni a rohanásban advent idején? Mit tudunk tenni, hogy elcsendesedjünk, hogy az ünnepre hangolódjunk? Hogy lehet idén a karácsonyunk valódi – nyitott szívvel, őszintén?
Életem egyre több területén kezdem megtapasztalni azt az alapigazságnak tűnő dolgot, hogy ha valaki nagy hangon panaszkodik, akkor arra úgy tekintünk, mintha valóban nagy lenne a baj. Aki pedig csendben teszi a dolgát, hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi nehézség az életében.