A legtöbb tapasztalat, amit hallunk és olvasunk, mind befejezett sikertörténetek; valamikor a múltban játszódtak, és még ha akkor nem is értette az egyén, miért kell épp azon a dolgon keresztülmennie, idővel megvilágosodott. Az én történetem nem ilyen, vár még valamiféle feloldásra.
Csemer Boglárka, művésznevén Boggie Fonogram- és Hangvilla-díjas előadóművész. Néhány éve óriási sikert ért el Parfüm című dalával és a hozzá készült klippel. Az énekesnő a magánéletéről eddig nem sokat osztott meg, a TEDx előadásában azonban kivételt tett: a legmélyebb gyerekkori traumáiról és azok felnőtt életére, énekesi pályájára való kihatásairól beszélt. Többek között arról, milyen egy alkoholista édesanyával felnőni. Boggie elmondta, rengeteg gyerek él ilyen körülmények között napjainkban is. Szemlénk.
Molnár Katalin a Fokoláre Mozgalom elkötelezett tagjaként Istennek szentelte az életét. Tavaly szeptemberben költözött ki Ukrajnába, hogy ott missziót folytatva vigye az embereknek az örömhírt, a háború azonban teljesen felülírta terveit. Nem menekült el az országból, mert ahogy fogalmazott, a jelenlétnek üzenetértéke van: nem hagyják magára az ukrán népet. Beszélgetés reményről és reménytelenségről, romokról és újjáépítkezésről, életről és halálról, és Istenről, akit felfedezhetünk a szenvedés közepette is.
Bár a világban egymást érik a súlyos problémák, legyen szó világjárványról, háborúról, inflációról, a híroldalak előszeretettel cikkeznek egy sokkal inkább bulvár irányába hajazó témáról, két sztár viharos peréről, Johnny Depp és Amber Heard összecsapásáról. A kattintások száma pedig minden róluk szóló cikknél óriási volt. De vajon miért? Miért foglalkoztat minket – valljuk be, a keresztényeket is – két celeb pere ilyen mértékben? Miért szeretünk erről beszélni? És mi lehet a tanulság Krisztus-követőkként?
„Itt él Isten a sátramban, ez ad az én halandó, kis sátramnak is örökkévaló távlatot, tartást, súlyt és jelentőséget. Perspektívát…Szeretem ezt a szót, mert ha van előttem perspektíva, akkor nem reménytelen, semmi sem reménytelen.” Révész Szilvi író remek gondolatai a korithusiakhoz írt levél alapján.
Az egyetemisták számára többnyire szenvedéssel teli vizsgaidőszak általában negatív képet hív elő bennünk. Mégis mi az, amit a hittel kapcsolatban taníthatnak nekünk ezek a koncentrált tanulással teli és nem kevés stresszel járó hetek?
Nemrégiben jelent meg az Úton – Hét nap a magyar Caminón című ismeretterjesztő road movie. A filmben három főszereplő hétnapos zarándoklatát követhetjük végig Magyarország festői tájain a Szent Jakab zarándokúton, és a zarándokok élményein keresztül megismerhetjük a tájat, az épületeket, a zarándoklét kihívásait, és bepillantást nyerünk az élettel, kitartással, hittel kapcsolatos gondolataikba. A film egyik szereplőjével, Farkas Pálmával és a rendezővel, Boegi Mátéval beszélgettünk.
„Az életben nem az a lefontosabb, hogy milyen magas szintre érsz el, hanem hogy tudsz-e igent mondani Istennek, amikor hív valamire” – fogalmazott Ilodigwe Emmanuel szalézi szerzetes, aki Nigériából érkezett Magyarországra, hogy fiatalokat vezessen a hit felé. Nyitott és derűs személyiségét mi sem írná le jobban, mint hogy az interjú végeztével mosolyogva megkérdezte tőlem, én hogy vagyok, imádkozhat-e értem. Emmanuellel beszélgettünk a missziója legszebb és legnehezebb részeiről, a szaléziak gondolkodásmódjáról, az evangélium megéléséről a mindennapokban, és arról, miért szavalt magyarul verset március 15-én.