2022. 09. 26.

A Chosen című sorozat főszereplőjének megható tanúságtétele – VIDEÓ

A Chosen című sorozat főszereplője, a Jézust alakító Jonathan Roumie tanúságot tett hitéről és istenkapcsolatáról. A színész mesélt sok humoros és tanulságos pillanatról is a sorozat forgatásából, amelyek közelebb vitték Istenhez.

Az életemben minden imával kezdődött. A szüleim mélyen hívő emberek. Édesapám azt szokta mondani: „az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad”.

Az imák mindig elkísértek. Néha spontán jött, néha hálát adtam, de legtöbbször a nehézségek és a gyengeségeim hozták elő az imáimat.

Egyszer az fogalmazódott meg bennem, hogy bárcsak lenne egy kép, amelynek a segítségével könnyebben imádkozom – egészen pontosan egy görögkatolikus stílusú képre vágytam, amely Isten irgalmát valahogyan ábrázolja. Akkor még nem szerettem az egyszerű imákat, szükségem volt valami katalizátorra, hogy „szentebbnek” érezzem a légkört. Három nap múlva a lakásom mellett, a postaládák tetején, az épület poros előterében, ahol laktam, ott volt pontosan az a kép, amilyenre vágytam. Egy görögortodox ikon Isten irgalmasságáról. Ő meghallgatta az imámat. Ez már több mint 17 éve volt – azóta is őrzöm.

A Chosen című sorozatban sok olyan pillanat van, amely Jézus emberségét mutatja be, és sok visszajelzés érkezett a nézőktől, hogy ezek által sokkal jobban tudnak kapcsolódni Hozzá.

hirdetés

Amikor Dallas Jenkins, a Chosen rendezője felhívott, hogy én játszom Jézust a sorozatban, és megkaptam a szövegkönyvet, először nem hittem a szememnek. „Komolyan 5 mondata van csak Jézusnak az első részben?” – kérdeztem. Aztán jött a második rész forgatókönyve, és hasonlóan elkerekedtek a szemeim, mert alig volt benne néhány sor, amit én mondok. Büszkeség és alázat…az egész karrierem során tanulnom kellett a különbséget.

 „A lélek nagysága abban van, hogy szereti Istent és megalázza magát az Ő jelenlétében, teljesen elfeledkezve magáról. Mert csak az Úr hatalmas, és Ő az alázatosakban gyönyörködik.” (Szent Fausztina)

Minél többet tanulmányoztam Jézust az igén keresztül, annál több időt töltöttem Vele, és ezalatt egyre közelebb vitt magához.

Sokkal mélyebbek lettek a beszélgetéseim Istennel, már nemcsak imádkoztam, hanem egy várakozó hit lett bennem. Isten tagadhatatlanul előkészített valamire – mint később kiderült, a teljes odaadásra. Addig a saját erőmből akartam mindent elrendezni, a megélhetésemet is. A színészkedés mellett hét mellékállásom volt, többek között telekocsi sofőr, pincér, feliratozó voltam, fényeket állítottam be filmekhez, alkalmanként szinkronizáltam is. A határaim végéhez értem, és hiába imádkoztam, hogy jöjjön valami megoldás, Isten hallgatott.

Egy májusi napon felébredtem, nem volt otthon étel, 20 dollárom volt a zsebemben, és mellette 100 dollár adósságom. Nem tehettem mást, térdre estem és ismét imádkoztam. Ezúttal más volt. Teljesen megtört állapotból indultam. Azt mondtam Istennek: „Mindent megtettem, amit tudtam. Kértelek, hogy mutass utat, de nem tetted. Még mindig csak küszködöm. Sosem gondoltam, hogy ilyen mélyre jutok. Ha azt akarod, hogy továbbmenjek, közbe kell lépned, mert egyszerűen nem bírom tovább. Teljesen megadom magam! Azt mondtad, a Te igád édes, a Te terhed könnyű!”

Életemben először tényleg teljesen átadtam magam Neki.

Minden elvárást feladtam a karrieremmel kapcsolatban, és azzal, miből fogok megélni, hogyan lesz étel otthon. Emlékszem, mennyire megkönnyebbültem. Úgy éreztem, nincsenek válaszaim, de már nem számít – mert Isten irgalmas, együttérző és hű a szavához.

A segélykiáltásom utáni nap ugyancsak nagyon szegényen ébredtem, de délutánra Isten teljesítette az ígéretét: három helyről kaptam kifizetést, be tudtam fizetni a csekkeket, tudtam venni ételt, és helyreálltak a pénzügyeim. Az ima és a teljes megadás után néhány órával az életem teljesen megváltozott.

Azóta soha nem aggódom már úgy, mint korábban. Vannak még problémáim, de már egészen másképp állok hozzájuk, mint előtte. Megteszem, amit tudok, de újra és újra átadom magam Neki. Az én életem is Isten irgalmának és kegyelmének bizonyítéka.

Fordítás: Dudás Ágnes 

Borítókép - Fotó: Aleteia.org
Szemle Tanúságtétel
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás