A napokban a média egy hallássérült olasz kislányról tudósított, akivel a lourdes-i kegyhelyen csoda történt: a születése óta hordott hallókészülékét levéve jelentette ki édesanyjának, hogy most már nincs rá szüksége, hiszen anélkül is jól hall.
A korábbi évekhez hasonlóan Máriaremetén rendezte meg az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági és családi napját Pünkösd alkalmából. A megszokott programokon kívül a szentévhez kapcsolódva az Irgalmasság útját is végigjártuk Erdő Péter bíboros atya vezetésével.
„Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsoltár 33, 21-22)
Egyes felmérések szerint Magyarországon az orvoshoz fordulók közel harminc százaléka nem annyira testi okokból beteg, hanem lelki okokból, túlterheltségből, gondokból vagy éppen ellenkezőleg, a túlságosan üres élete miatt nem érzi jól magát a saját bőrében, és ezért így előbb-utóbb testi betegségtünetei keletkeznek. Az ilyenre szokták mondani, hogy “idegalapon” van a betegsége. Amivel azonban baj van, az a lélek, a sivárság, a boldogtalanság, a képtelenség arra, hogy az ember örülni tudjon. Aki lelkileg beteg, az nem szereti a saját életét, nem szereti a többieket, nem szereti a világot és ez a szeretet-gátoltság és ez az örömtelenség előbb-utóbb valahogy megbetegíti a testet is. Nagyon nagy szám ez a harminc százalék, a neurotikus eredetű panaszok száma, és ezért is fontos, hogy Isten az ő szavával örömre hív minket.
Az apakép hiánya, a videojáték és a pornó tönkreteszi a következő fiúnemzedékek életét – kongatja meg a vészharangot Nikita Coulombéval írt, Nincs kapcsolat című könyvében Philip Zimbardo. Ezekért a nézetekért másra könnyen rásütik az ókonzervatív bélyeget, a 82 éves amerikai szociálpszichológusért viszont rajong a haladó értelmiség és a fiatal korosztály is. A Válasz.hu interjúja korunk egyik legégetőbb kérdéséről. (részletek)
„Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” (ApCsel 2,7-8.) Az alábbiakban az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenetét olvashatják, melynek fordítása az evangélikus.hu oldalon jelent meg.
A világi embereknek a Pünkösd valószínűleg csak arról szól, hogy hétfőn nem kell dolgozni menni. De mi keresztények, mit ünneplünk? Hogy állunk hozzá? Csak ezen az egy napon hat ránk a Lélek? Sajgó Szabolcs SJ atya írása arról szól, hogy hogyan munkálkodhatna a Lélek ebben a sokszor szomorú, csalódásokat okozó mai világban – ha engednénk, ha közreműködnénk.
Hány sebet hordozunk, amit úgy szereztünk, hogy valaki megbántott? A szüleink, a barátaink, a párunk, a tanáraink… Most rajtunk a sor: keresztényként nem tehetünk mást, mint hogy teljes szívből megbocsátunk – bármennyire is nehéz ez, nincs más út. Ez a gyönyörű dal pontosan erről szól: „Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj, hagyni kell, hadd vigye a szél…” Pintér Béla szerzeményét a Bolyki Brothers adja elő.
Ferenc pápa az egész világból érkezett női szerzetesrendek mintegy kilencszáz elöljárójával találkozott a vatikáni VI. Pál teremben. A május 12-i találkozón a Szentatya lehetségesnek nevezte a női diakonátus engedélyezését, hangsúlyozva, hogy külön bizottságot állít fel ennek tanulmányozására.