Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét.

Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét.

Kisfiam olyan másfél éves lehetett, amikor egyik nap a konyhából kinézve, arra lettem figyelmes, hogy az előszobában ül a földön, és elmélyülve nézegeti, lapozgatja valamelyik képeskönyvét. Teljesen belém égett ez a kép, és az érzés is, ami akkor átjárt, hogy én „megzabálom ezt a gyereket!”.

Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1956 november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot. Az elesett hősök emlékére buzdítunk arra, hogy ezt a fohászt mondd el!

Több mint háromezer koncert, Kossuth-díj, Liszt Ferenc-díj: Hegedűs Endre szinte mindent elért, amit egy zongoraművész elérhet, azonban ő továbbra sem dől hátra. Nemrég a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermét töltötte meg hálás közönsége, akik nemcsak virtuóz játékát, de az est elején elmondott lélekemelő gondolatait is meghallgathatták. Beszélgetés Istenről, hitről, zenéről.

Nincsenek bizalommal a német fiatalok az egyházi intézményekkel szemben – derül ki egy felmérésből. Érdekesség, hogy a politika és a média intézményeiről még rosszabb véleménnyel vannak a megkérdezettek.

Korábban már szerepelt Ákos a „Napi zene” rovatunkban, akkor az Igazán című dalát mutattuk meg nektek, ezúttal A katona imáján van a sor.

Ferenc pápa légi sajtótájékoztatót tartott, a katolikus egyházfő számtalan témát érintett a Svédországból Rómába tartó repülőút során, így többek között szóba kerültek a menekültek, a női papok és a szekularizáció is. A Vatikáni Rádió cikkéből idézünk.

Öt éve jött ki a mozikban egy olasz film, “Habemus papam” címmel. Nagy várakozással ültem be megnézni, de csalódnom kellett (leginkább azt nem értettem, hogy miért írták rá, hogy vígjáték). Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne végre egy olyan film az egyházról, amiről nem ordít, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, hogy hogyan mennek a dolgok az egyház berkein belül, és ami legalább egy picit ráérez azokra a kérdésekre, amik valóban foglalkoztatnak minket. Sajnos megint úgy tűnik, hogy egy ilyen filmre még még várnunk kell.
