Sokféleképpen lehet szeretni. Vannak módok, amik átívelnek életünk különböző időszakain és gyakran a szívünkben érnek össze.Vannak, akik azért szeretnek, hogy kevésbé érezzék magukat magányosnak, vagy hogy értelmet adjanak az életüknek. Vannak, akik a szeretetet hódításként fogják fel, egy helyként, ahová visszamehetnek, ha kedvük tartja. Vannak, akik a saját elképzelésüket szeretik, akik saját maguk elérhetetlen hasonmását szeretik, akik nem tudnak szeretni, mert nem hagynak más embereknek helyet az életükben. Vannak, akik szeretik a szolgát játszani, meggyőződve arról, hogy csak akkor viszontszerethetőek, ha örömet okoznak másoknak.
A szeretetben hibázni is lehet. Lehet, hogy bizonyos dolgokat nem tudsz megérteni; lehet, hogy megzavarodsz. A dráma akkor kezdődik, mikor elkezded elrejteni magad. Egy kapcsolat akkor működik, ha senki sem félti a sebezhetőségét: „meztelenek voltak, de nem szégyenkeztek egymás előtt”. Ha bízom benned, nem félek attól, hogy látod a gyengeségeimet. Akkor van probléma, ha elkezdem elrejteni magam: ha hibázok, nem tudok felelősséget vállalni érte. Akkor van probléma, mikor már nem akarom többet látni a sebezhetőségedet: mikor elfordulok, ha látom, hogy gyenge vagy.
Ádám és Éva elrejtőznek, mert szégyellnek Isten elé kerülni. Többé nem bíznak meg Benne. Hogy lehetne igazi a szeretet, mikor a másik egy fügefa leveleivel próbálja elfedni magát?
Ez Isten irgalmasságának az első gesztusa: “Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.” (Ter. 3:21). Felruházni valakit gondoskodásról tesz tanúságot, a méltóság visszaadására: Meztelen voltam és felruháztál — ez az irgalmasság egyik testi cselekedete!
hirdetésNekünk, embereknek elképzelhetetlen, hogy olyasvalakiről gondoskodjunk, aki épp az imént árult el, akiben csalódunk kellett, aki úgy döntött, elhagy.
Ez azonban a szeplőtlen szeretet, azaz a szeretet, amin az egoizmus nem hagyott foltot. A szeplőtlen szeretet nem hibátlan – mint tökéletes – szeretet, hanem az a szeretet, ami hagyja bepiszkítani magát a másik emberségétől. A szeplőtlen szeretet nem önsanyargató szeretet, nem érzéketlen szeretet, nem megindíthatatlan, vagy kétséget nem szenvedő.
Remélem sosem gondolok Mária Szeplőtlen Szívére úgy, mint egy érzéketlen szívre!
Mária nem azért szeplőtlen, mert nem tud érezni. Mária tisztasága nem egy steril kórházi szoba tisztasága!
Isten Igéje ott éri Máriát, ahol van, a házában, mindennapi életében, az ő történetében. Ott kéri arra, hogy szeplőtlen szívvel szeressen.
Mária a szeretetet választja, annak ellenére, hogy nem érzi magát felkészültnek, hogy a dolgok nem tiszták, hogy az ő útja nem nyílegyenes út, annak ellenére, hogy így nem saját maga az első az életében, hogy egy másik személlyel kell törődnie, hogy az elutasítást, a meg nem értettséget, a nevetségessé válást kockáztatja.
A Szeplőtlen Szív egy paradoxon, mert ez egy olyan szív, ami engedi magát szenvedéstől bepiszkolni, ami nem hátrál ki a nehéz helyzetekből, egy szív, ami teljesen, elkötelezetten van ott.
Figyeljünk oda, hogy ne próbáljuk meg a szívünket tisztán, érintetlenül, tökéletesen hagyni, nehogy olyan szívünk legyen, ami csak magát képes szeretni.
Kérdések személyes elmélkedéshez:
- Próbáld megfogalmazni, te milyen módon szeretsz!
- Mikor érzed úgy, hogy igazán szeretsz?
Fr. Gaetano Piccolo
Forrás: Catholic Link
Fotó: unsplash.com
Ezt a cikket Horváth Dávid önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás