„Atyám… Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.” (Jn 17,26).
Az önátadás a szeretet következménye. Aki szeret, az állandóan arra vágyakozik, hogy még teljesebben adja magát annak, akit szeret. Aki viszont nem szeret, képtelen átadni magát. Loyolai Szent Ignác valami nagyon fontos dolgot sejtett meg, amikor megtérése után ─ több hónapi böjt, imádság, Szentírási elmélkedések elteltével ─ egész gondolkodását, életcélját megfogalmazta felajánló imájában: „Suscipe Domine… Fogadd el Uram szabadságomat, értelmemet, akaratomat, mindenemet, amim van…”
