Boldoggá avatás hatvan évnyi tanakodás után!

Ferenc pápa jóváhagyta a francia születésű Louis-Antone-Rose Ormiéres Lacase boldoggá avatását, ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk Nektek a professzor becenévre hallgató szentéletű papot!

Azt nem tudjuk, hogy a legboldogabb, de egészen biztos az egyik leghosszabb nevű boldog lehet majd Louis-Antone-Rose Ormiéres Lacase, aki francia római katolikus pap volt a carcassone-i egyházmegyéből. Ez a terület nagyon közel van Andorrához, illetve Spanyolország észak-keleti határához, itt található Európa legnagyobb középkori vára, amelyre olyannyira büszkék, hogy még a település címerében is helyet kapott.

A heraldika után térjünk vissza hősünkre, Louise–Antone- Rose Ormiéres Lacase ugyanis nem csak katolikus papként tett rengeteg jót, hiszen megalapította az Őrangyal Nővérei rendet – akik a gyermekek gondozását és a szegények oktatási fejlesztését tűzték ki célul.  Halála után 64 évvel XII. Piusz pápa Isten szolgájának kiáltotta ki, de a későbbiek folyamán sem merült feledésbe: 1997 március 8-án a “Tiszteletre méltó” – Venerabilis Dei servus – címmel tüntették ki.  Ferenc pápa 2016. július 8-án fogadta el a francia papról készült dekrétumokat, így hamarosan boldoggá avathatják.

hirdetés

Louise-Antone-Rose Ormiéres Lacase 1809-ben született Aude területen, amely Dél-Franciaországban található, és csupán tizennégy évvel korábban alapították, mielőtt főszereplőnk megszületett volna,  napjainkban azonban már 365 ezren élnek errefelé. Ennek a résznek a legnépesebb városa a már említett Carrascone.

Rosé Ormiéres Lacase születésekor Franciaország meglehetősen nyugtalan hely volt, a forradalom után néhány évvel vagyunk csak. Nem biztos, hogy ezért, mindenesetre a biztonság kedvéért a szülők Louist születése után pár órával már meg is keresztelték,  talán ez volt az első és egyik legfontosabb lépés az ő életében.

Gyerekkoráról nem tudunk sokat, az bizonyos, hogy 1833 szentestéje előtt pontosan három nappal szentelték pappá, ekkor 24 éves volt Louis-Antone-Rose Ormiéres Lacase. A felettesei hamar felismerték, hogy fantasztikus oktatói képességekkel van megáldva a fiatalember, a szemináriumban éppen ezért professzor volt a beceneve, és ő maga is meg volt arról győződve, hogy a papi hivatása mellett tanárként fog tüsténkedni.

Pappá szentelése után hat évvel létrehozott egy iskolát, amely gyakorlatilag az előhírnöke volt az Őrangyal Nővéreinek (Sisters of Guardian Angel).  Lacase itt lelkipásztorként is tevékenykedett, nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek oktatására és kulturális fejlődésére, hogy aztán ezeket a módszereket Franciaország egyéb részein is fel lehessen használni.  III. Napóleon francia császárhoz is eljutott az intézmény híre, így 1852 decemberében saját kézjegyének aláírásával adta meg az engedélyt arra, hogy Lacase rendje a messzi Ecuadorban is elkezdhessen dolgozni.

A francia pap híre annyira elterjedt, hogy 1867-ben IX. Pius pápa személyesen fogadta őt Rómában, ahol a privát beszélgetés után Szent Péter utódja megáldotta Lacase-t és munkáját, valamint számtalan buzdítással ellátta az egyébként is motivált atyát.

Ezt követően azonban valamikor és valamiért Louis-Antone-Rose Ormiéres Lacase atyát áthelyezték a szomszédos Spanyolországba, azon belül is Oviedo városba.  A híres egyetemi város Asztúria tartomány központja, csodálatos székesegyházzal és vallási élettel, így ez a váltás mindenképpen előrelépés volt Louis életében.

Földi életét 1890-ben fejezte be, Spanyolországban hunyt el 81 évesen. Az általa alapított rend a mai napig működik Ázsiában és Afrikában is, olyannyira, hogy XII. Leó pápa írásos dicséretben részesítette a nővéreket 1902-ben, később pedig XI. és XII. Pius pápa is jóváhagyta az alkotmányukat.

Először 1954-ben merült fel komolyan, hogy kérvényezzék Louis atya – spanyolul Luís – boldoggá avatását, az asztúriai egyházmegye egy éven keresztül gyűjtötte az információkat a papról. Ahogy már korábban említettük, ebben az évben Isten szolgája címmel tüntette őt ki XII. Pius, ez volt az első fontos lépés a boldoggá avatási folyamatban.

Ezt követően szigorú teológusok kezdték alaposan vizsgálni Louis-Antone-Rose Ormiéres Lacase írásait, amely olyannyira lelkiismeretes munka volt, hogy majdnem húsz évig tartott, de mivel nem találtak semmi nem ortodox véleményt a leírtakban, így ők is zöld utat jeleztek a Vatikánnak.  Az ügyeket intéző Szentté Avatási Ügyek Kongregációja a dokumentumok szerint 1996-ban már jóváhagyta a döntést, előtte újra teológusok véleményét hallgatták meg. Egy évvel később ugyebár II. János Pál pápa a “Tiszteletre méltó” címet adományozta – értelemszerűen posztomusz. Érdekesség tehát, hogy 62 éve folyamatosan terítéken van Lacase boldoggá avatása, de halogatták, úgy tűnik egészen idáig.

A boldoggá avatáshoz szükséges csodát 1996. november 8-án már hitelesítették – azaz húsz éve!  Egy orvos fórum azonban 1999-ben elkaszálta ezt, miután biológiailag megmagyarázták, hogy mi miért történt.  2014-ben ismét hitelesítettek egy csodát, és ekkor már az orvosok sem tudtak mit mondani, így Ferenc pápa elé került Louis-Antone-Rose Oriméres Lacase boldoggá avatási ügye, aki eme cikk születésének napján jóváhagyta a kongregáció döntését.

(Lacase boldoggá avatási folyamatát stílszerűen az alábbi ember felügyelte: Sr. María del Carmen Trejo Delgado,  aki valószínűleg a leghosszabb nevű felügyelő a kongregációban!)

hirdetés