Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.

Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.

Első hallásra magam is megrökönyödtem, hogy a nem éppen keresztény értékrendjéről ismert Geszti Péter reklámozza a Mária Rádiót: ám felocsúdásom után gyorsan ráeszméltem, hogy hosszú idő után ez az első olyan marketingfogás, amellyel tényleg meg lehet szólítani új embereket

Pál apostol kemény szavakkal emlékezteti a korinthusi gyülekezetet arra, hogy legyenek alázatosak. Ez az intés nekünk is, most is szól, ugyanakkor reménységet ad.

Valószínűleg még nem hordott olyan embert a hátán a Föld, aki sosem aggódott volna. Mindenen képesek vagyunk stresszelni, én még a stressz gondolatától is ideges leszek.

Húsvét harmadik vasárnapján az emmauszi tanítványokról hallhatunk: a történet, amelyet mindannyian el tudunk képzelni, és amely valahol rólunk is szól. Csak egy gondolat az emmauszi tanítványokról, akik nem ismerik fel a mellettük lépkedő Jézust.

A Föld Napján mi sem lehetne aktuálisabb, mint a gazdag ifjú története (Mk 10, 17-31). Most mi vagyunk a világ gazdagjai. Olyan jólétben, biztonságban, kényelemben élünk, amiről az emberek többsége álmodni sem mer. Vajon próbálunk méltóvá válni erre az ajándékra? A szolgálat eszközének tekintjük a jólétünket, vagy elhisszük, hogy ez jár nekünk?

2014-ben szenteltek pappá. Akkor ezt a mondatot választottam jelmondatomul.

Elérkezett a szent három nap. Idén is követjük Krisztus halálának és feltámadásának eseményeit a liturgiákon. De mit csinálunk ezen kívül? Gyors naptárellenőrzés következik!
