A modern ember nehezen birkózik meg a halál gondolatával. De keresztényként hogyan gondolkozzunk erről? Rövid gondolatok hívő szemszögből.

A modern ember nehezen birkózik meg a halál gondolatával. De keresztényként hogyan gondolkozzunk erről? Rövid gondolatok hívő szemszögből.

Gyakran ismételjük, de nem győzzük eleget hangsúlyozni: légy büszke arra, hogy keresztény vagy! Mások meghalnak a hitükért, mi meg annyit nem tudunk tenni, hogy felvállaljuk? Miért van az, hogy minden nem menő dologra büszkék az emberek, és mi a legmenőbb dolgot legszívesebben eltusolnánk?

Leszállt a Szentlélek. És utána? Egy hete ünnepeltük Pünkösdöt, mégis máris mintha sose lett volna.

Nem tudom mióta díszeleg a felirat, de én csak pár hete fedeztem fel: „Azt tegyétek, amit belül hallotok!” – olvassuk graffitit, a budapesti Móricz Zsigmond körtéren a 6-os villamos végállomásán.


Sok lehetőségünk van személyes imaéletünk fejlesztésére, ez az egyszerű trükk nekem rengeteget jelent.

Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.

Első hallásra magam is megrökönyödtem, hogy a nem éppen keresztény értékrendjéről ismert Geszti Péter reklámozza a Mária Rádiót: ám felocsúdásom után gyorsan ráeszméltem, hogy hosszú idő után ez az első olyan marketingfogás, amellyel tényleg meg lehet szólítani új embereket
