Sokszor a féltékenység győz a szeretet felett. De így kell ennek lennie?

Sokszor a féltékenység győz a szeretet felett. De így kell ennek lennie?

Nem tagadhatjuk, hogy hatalmas tisztelői vagyunk F. M. Dosztojevszkijnek. Az alábbi gondolatmenet fantasztikus művéből, A Karamazov testvérekből származik.

Akár szembesültünk már ezzel a kérdéssel, akár nem, fel kell készülni rá, mert a többséget rendkívül hirtelen éri és az idő hiányában csak kapkodjuk a gondolatainkat.

Ugyan a kampányidőszak még odébb van – annak ellenére, hogy sokan, köztük a szerző is a „bőrén érzi” már – de megelőző jelleggel érdemes megbarátkozni a gondolattal és felkészülni egy kicsit a 2018-as országgyűlési választásokra.

Hogyan is magyarázzuk el azt, amit minden nap megélünk az Istennel való személyes kapcsolatunk során? Nehéz ügy…

Azt hiszem a legtöbben már hallottuk azt a nagy igazságot, hogy az Istennel töltött idő nem fog hiányozni a nap további részében, ezért sem kell rá sajnálni azt a napi 5-10-20-30-60 percet. Ennek a gyakorlatban is akartam adni egy esélyt a héten, ugyanis nagyon vágytam arra, hogy imával kezdjem a reggelemet.

Az elmúlt napokban több olyan balesetről is hírt adott a sajtó, mely nem történhetett volna meg, ha nem írna felül mindent egy-egy fénykép iránti vágy. Ha azonban a biztonságot is felülírja, bekövetkezhet a tragédia. Még bőven tart a nyár – kezdjünk már el vigyázni magunkra!

Van két ismerősöm, testvérek. Már az ötvenet tapossák, de számomra ismeretlen okokból olyanok, mint a gyerekek. Sokan nevetnek vagy mosolyognak rajtuk, bevallom, én is. De közben csodálom is őket, azt, ahogyan a világot látják. Tisztán, gyermeki szemmel.
