Ugyan a kampányidőszak még odébb van – annak ellenére, hogy sokan, köztük a szerző is a „bőrén érzi” már – de megelőző jelleggel érdemes megbarátkozni a gondolattal és felkészülni egy kicsit a 2018-as országgyűlési választásokra.
Kategória
#csakegygondolat
Hogyan is magyarázzuk el azt, amit minden nap megélünk az Istennel való személyes kapcsolatunk során? Nehéz ügy…
Azt hiszem a legtöbben már hallottuk azt a nagy igazságot, hogy az Istennel töltött idő nem fog hiányozni a nap további részében, ezért sem kell rá sajnálni azt a napi 5-10-20-30-60 percet. Ennek a gyakorlatban is akartam adni egy esélyt a héten, ugyanis nagyon vágytam arra, hogy imával kezdjem a reggelemet.
Az elmúlt napokban több olyan balesetről is hírt adott a sajtó, mely nem történhetett volna meg, ha nem írna felül mindent egy-egy fénykép iránti vágy. Ha azonban a biztonságot is felülírja, bekövetkezhet a tragédia. Még bőven tart a nyár – kezdjünk már el vigyázni magunkra!
Van két ismerősöm, testvérek. Már az ötvenet tapossák, de számomra ismeretlen okokból olyanok, mint a gyerekek. Sokan nevetnek vagy mosolyognak rajtuk, bevallom, én is. De közben csodálom is őket, azt, ahogyan a világot látják. Tisztán, gyermeki szemmel.
A nyári hőségben félretettem Dosztojevszkijt és egy könnyedebb olvasmány után néztem. Így esett meg, hogy a kamasz fejjel már végig pörgetett Értelem és érzelem után nyúltam, Jane Austine tollából. A nyakatekert mondatok pedig olyan igazságokat támasztottak alá, melyeket egy ideje már én is gyakorlok a magamévá tenni.
A modern ember nehezen birkózik meg a halál gondolatával. De keresztényként hogyan gondolkozzunk erről? Rövid gondolatok hívő szemszögből.
Gyakran ismételjük, de nem győzzük eleget hangsúlyozni: légy büszke arra, hogy keresztény vagy! Mások meghalnak a hitükért, mi meg annyit nem tudunk tenni, hogy felvállaljuk? Miért van az, hogy minden nem menő dologra büszkék az emberek, és mi a legmenőbb dolgot legszívesebben eltusolnánk?