Sokszor a féltékenység győz a szeretet felett. De így kell ennek lennie?
Egyszer a testvéreimmel a nyaralásunk alatt elmentünk megnézni egy Oceanáriumot. Szebbnél szebb halakat láttunk, és mintha újra kisgyerekek lettünk volna: nagy szemekkel, hosszú percekig néztünk egy-egy halat. Tényleg nagyon lenyűgözőek voltak! Mindnek különböző volt a színe, a formája és a mérete. Volt, amelyiket gyönyörűnek láttunk és volt, amit nem gondoltunk szépnek, de még az is különleges volt. Miután már sokadszor mentünk újra körbe, a kisöcsém megszólalt: „Ha hal lennék, egész biztosan egész nap csak a többieket nézném, hogy milyen gyönyörűek”!
hirdetésEz a mondat nagyon szíven ütött és elgondolkodtatott. Hiszen igaz, hogy a halak csodálatos lények, de mi emberek mennyivel sokszínűbbek és értékesebbek vagyunk! Nincs két ugyanolyan! Minden ember egy egyszeri és megismételhetetlen teremtmény. Ez az igazán lenyűgöző dolog! Akkor mi miért nem gyönyörködünk a körülöttünk lévő emberekben? Miért vagyunk sokkal inkább irigyek, féltékenyek és rosszindulatúak? Miért fáj az, ha a másik sikeresebb valamiben, vagy esetleg olyan dologgal rendelkezik, ami nekünk nincs? Mintha ez a mi értékünkből venne el… pedig Isten mindenkit ugyanolyan utánozhatatlanul értékesnek teremtett! Fedezd fel ezt a kincset, és éld meg! Mennyivel megkönnyítenénk és szebbé varázsolnánk az életünket, ha értékelnénk a körülöttünk lévők különlegességét…
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás