Te hogy reagálsz, ha valami öröm ér? Én például sosem tudom magamban tartani, és rögtön elújságolom a barátaimnak. Vagy mit teszel, amikor valamit megtapasztaltál, ami nagy hatással volt rád, és tudod, hogy másnak is segíthet? Megosztod, igaz?
Kategória
#csakegygondolat
Eléggé zavar, hogy az imaéletem nem olyan, mint azt szeretném, nehezemre esik reggel meg este Istenre figyelni, rászánni az időmet. Reggel, amikor felkelek, akkor már az jár a fejemben, hogy mit veszek fel, mit fogok enni, mennyi időm van még indulásig. Este meg hullaként dőlök be az ágyba.
Mostanában dicsőítésen és miséken két irányba is elkalandoztak néha a gondolataim, amikor szólt a gitáros zene, ment az ének, dal dal után következett. Miértek és hogyanok, felszín és tartalom… Talán már Te is gondolkodtál ilyesmiken.
A hétfő mintha mindig visszavetné némiképp a lendületünket. A hétvégén feltöltődünk, aztán nekifeszülünk a következő napok kihívásainak, folytatódnak a végtelennek tűnő előadások az egyetemen, vagy sorakoznak a teendők munkánkkal kapcsolatban. Amit vasárnap éreztünk, ilyenkor már ismeretlen. Ha engedünk a kísértésnek.
Történt néhány olyan esemény az elmúlt időszakban, ami arra késztetett, hogy tegyek két lépést hátra és kissé távolabbról számot vessek azzal, hogy vajon merre is tartunk? Nem feltétlenül kell friss eseményekre gondolni, mert elsősorban a tendenciára kellene helyezni a hangsúlyt.
Sokszor a féltékenység győz a szeretet felett. De így kell ennek lennie?
Nem tagadhatjuk, hogy hatalmas tisztelői vagyunk F. M. Dosztojevszkijnek. Az alábbi gondolatmenet fantasztikus művéből, A Karamazov testvérekből származik.
Akár szembesültünk már ezzel a kérdéssel, akár nem, fel kell készülni rá, mert a többséget rendkívül hirtelen éri és az idő hiányában csak kapkodjuk a gondolatainkat.