A reggeli fél nyolcas szentmisére siettem. A kellemes nyárutó-ízű október elillant, metsző, hideg szél vágott az arcomba, a ködös reggel már-már zúzmarát varázsolt a vasárnapi ébredező városra.
Kategória
#csakegygondolat
Közelegvén Halloween, mindannyian tapasztaljuk, hogy egy-két napra ismét bekerül a közbeszédbe a témája, aminek megítélése rendkívül vegyes, és ami az igazat illeti, valóban nehéz tiszta vizet önteni a pohárba.
Vajon mi lehet a közös egy útlevélben és a hitben? Wilhelm Busch, német prédikátor frappáns története világítja meg a kettő közötti összefüggést.
Te hogy reagálsz, ha valami öröm ér? Én például sosem tudom magamban tartani, és rögtön elújságolom a barátaimnak. Vagy mit teszel, amikor valamit megtapasztaltál, ami nagy hatással volt rád, és tudod, hogy másnak is segíthet? Megosztod, igaz?
Eléggé zavar, hogy az imaéletem nem olyan, mint azt szeretném, nehezemre esik reggel meg este Istenre figyelni, rászánni az időmet. Reggel, amikor felkelek, akkor már az jár a fejemben, hogy mit veszek fel, mit fogok enni, mennyi időm van még indulásig. Este meg hullaként dőlök be az ágyba.
Mostanában dicsőítésen és miséken két irányba is elkalandoztak néha a gondolataim, amikor szólt a gitáros zene, ment az ének, dal dal után következett. Miértek és hogyanok, felszín és tartalom… Talán már Te is gondolkodtál ilyesmiken.
A hétfő mintha mindig visszavetné némiképp a lendületünket. A hétvégén feltöltődünk, aztán nekifeszülünk a következő napok kihívásainak, folytatódnak a végtelennek tűnő előadások az egyetemen, vagy sorakoznak a teendők munkánkkal kapcsolatban. Amit vasárnap éreztünk, ilyenkor már ismeretlen. Ha engedünk a kísértésnek.
Történt néhány olyan esemény az elmúlt időszakban, ami arra késztetett, hogy tegyek két lépést hátra és kissé távolabbról számot vessek azzal, hogy vajon merre is tartunk? Nem feltétlenül kell friss eseményekre gondolni, mert elsősorban a tendenciára kellene helyezni a hangsúlyt.