#csakegygondolat

#csakegygondolat – A hit és az útlevél

Vajon mi lehet a közös egy útlevélben és a hitben? Wilhelm Busch, német prédikátor frappáns története világítja meg a kettő közötti összefüggést.

A berlini Tempelhof repülőtéren történt. Mielőtt a repülőhoz mehettünk, át kellett jutnunk az útlevélvizsgálaton. Előttem állt egy úr – szinte még most is látom, olyan két méter magas lehetett, hóna alatt egy nagy pokróccal -, sietve nyújtotta oda útlevelét a hivatalnoknak. De az így szólt: “Egy pillanatra! Az ön útlevele lejárt!”- Az úr így válaszolt. – “Ugyan, ne legyen már olyan kicsinyes! Fő, hogy van útlevelem!” – “Nem!” – mondta a hivatalnok határozottan – , “fő, hogy érvényes útlevele legyen!”

Ugyanígy van ez a hittel is. Nem arra van szükség, hogy általában higgyek, vagy legyen valamiféle hitem. Így mindenki hisz. Valaki ezt mondta a múltkor: – “Én azt hiszem , hogy egy kiló marhahúsból jó húslevest lehet főzni.” – Hát ez is hit, csak nagyon gyatra. Ugye megértik? Nem azon fordul meg a dolog, hogy valamiféle hite van-e, hanem azon, hogy valódi hite legyen, olyan hite, amiből élni lehet akkor is, ha nagyon sötét lesz; amely megtart a legnagyobb kísértések között is.

Olyan hite legyen, amely elég a meghaláshoz is. A halál hitünk valódiságának nagy próbája!

 

 

Forrás: Wilhelm Busch – Jézus a mi sorsunk

kép: pexels.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás