Te hogy reagálsz, ha valami öröm ér? Én például sosem tudom magamban tartani, és rögtön elújságolom a barátaimnak. Vagy mit teszel, amikor valamit megtapasztaltál, ami nagy hatással volt rád, és tudod, hogy másnak is segíthet? Megosztod, igaz?
Nos, akárhogy is nézem, sok örömteli dolog történt már velem, de egyik sem ér fel ahhoz, hogy Isten emberré lett, eljött közénk, itt élt, meghalt a bűneimért, majd feltámadt, és így személyes kapcsolatom lehet vele. Tudni, hogy Isten, Aki ezt a világot alkotta személyesen szeret engem, gondoskodik rólam, és velem van minden percben… hát ez mindent felülmúl!
hirdetésGondoljunk csak bele, milyen lenne e nélkül a tudás nélkül élni… Kipróbáltam egy ideig, és igazán elvesztettnek éreztem magam… Így ha találkozom egy emberrel, akin látom, hogy még nem ismeri az Élő Istent, akkor egyszerűen nem rejthetem el előle azt az örömöt, amit én megtapasztaltam. Nem agresszív evangelizációra gondolok, hanem arra, hogy Isten szeretetével legyünk ott az emberek mellett, mondjuk el nekik, hogy valaki szereti őket, nem más, mint Jézus Krisztus.
Naponta találkozunk olyan emberekkel, akik menetelnek a pokol felé, így „mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). Ne tartsuk meg magunknak a kincset, adjuk tovább!
kép forrás: pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás