Közelegvén Halloween, mindannyian tapasztaljuk, hogy egy-két napra ismét bekerül a közbeszédbe a témája, aminek megítélése rendkívül vegyes, és ami az igazat illeti, valóban nehéz tiszta vizet önteni a pohárba.
Kezdjük talán ott, hogy az ünnepi hagyományok sok esetben évezredekre nyúlnak vissza, ami megnehezíti az ünnep eredeti jelentőségének magyarázatát, ugyanis lehetetlen ilyen történelmi távlatban pontos kutatásokat végezni, amit jobb, ha meghagyunk a történészek és antropológusok számára. Áthidalva ezt a problémát, érdemesebb lenne azokra forrásokra támaszkodva kialakítani a véleményünket, amelyek rendelkeznek némi tényszerűséggel.
A kereszténység mellett értelemszerűen létezett a pogányság is, emellett mindkettőnek kialakult a saját szokás- és kultuszrendszere. Mindkettőben jelentős motívum a halottakra való emlékezés, az elmúlás és a halál, a különbség ennek megünneplésében azonban hatalmas. A halál, mint istenség számos ősi kultúrában fellelhető, és Halloween gyökerei többek között ebből is táplálkoznak. A hagyomány szerint a Közép-Európa nyugati részén élő kelták az aratás végeztével ünnepet tartottak, amikor megemlékeztek a halottakról is, akik ilyenkor visszatértek a túlvilágról befogadást keresve.
A kereszténység elterjedésével és Jézus Krisztus igazságával számunkra az élet lett a fontosabb, amely ajándék Istentől, ezért emlékezünk ekkor szeretteinkre és az Egyházra. Ebből kifolyólag nagyon fontos lenne, hogy a jelenlegi Halloween helyett, melynek egyértelműen pogány eredetmítosza van, tartsuk meg mindenszentek és halottak napja ünnepét, mert az Úr feltámadásával legyőzte a halált.
Ha lehet hinni a forrásoknak, a Sátán Egyházának alapítója, Anton LaVey mondta egyszer, hogy „örülök annak, hogy a keresztény szülők egy évben legalább egyszer hagyják a gyermekeiket, hogy a gonoszt dicsérjék.” Egy volt sátánista, John Ramirez (a története itt) így beszélt Halloweenről:
„Mert, az ördög megszállottjainak Hallowen egy nagyon különös ünnep, amely megünneplését türelmetlenül várják, hiszen ismerik a következményeket, és azt, hogy milyen sötét erők húzódnak meg a háttérben. Ez pont olyan, mintha megkérdezném ma a keresztényeket, hogy mennyire fontos számukra a Nagypéntek, vagy a Feltámadás ünnepe? Pontosan ilyen jelentősége van a Hallowennek is azok számára, akik a sötét világban élnek.”
Emiatt nagy jelentősége van annak, hogyan tekintünk erre a három napra. Sokkal inkább az emlékezésre és Isten halált legyőző szeretetére kellene fókuszálnunk, ezt kellene továbbadnunk, mert ez az igazi örömhír.
John Ramirez történetét fordította: Nagy Kinga Erika
Kép: Patch
2 hozzászólás
Nem teljesen értek egyet a cikkel, de örülök, hogy végre nem egy Halloween ellenes fröcsögést olvastam, hanem nagyon intelligensen közelítettétek meg a témát. Természetesen a Mindenszentek sokkal fontosabb, viszont én nem tartom a halloweent annyira gonosznak, ellenszenvesnek. Ha belegondolunk, a mi farsangunk is egy pogány kultuszból, egy téltemetési szertartásból alakult ki. Manapság már nem arról szól ez a nap, mint a keltáknál, a gyerekek beöltöznek, ráadásul manapság nem is feltétlenül félelmetes lényeknek, hanem pl. Batmannek, meg ilyenek. Nagyobb bűne ennek a napnak az, ahogy a kereskedelem meglovagolja. Viszont természetesen nem kötelező benne részt venni, én magam sem vettem még részt egy halloween bulin sem.
Üdv!
Nem biztos, hogy ennyire ki kellene sarkítani ezt. A Halloweennek semmi köze a Sátánhoz! Az, hogy egy sátánista azt mondja, hogy ez az ő ünnepük, attól az még nem igaz, sőt az főleg durva kijelentés, hogy a gonoszt dicséri bárki.
Félre értés ne essék, a cikk teljesen jó abból a szempontból, hogy igenis nekünk a Mindenszentek és a Halottak napja az elsődleges, és nagyon fontos, hogy ezt a következő nemzedékeknek is átadjuk, hogy mi magunk is megemlékezzünk ezen a két napon, ismerje meg mindenki mit is ünneplünk. De kérem, ne nevezzük már sátáni bűnös dolognak, hogy halloween estéjén mókázunk egyet.
Én is faragok tököt, kiraktam a lakásba boszikat, múmiát, vámpírt, satöbbit, és közben arra gondolok, hogy igazából nekünk a halál nem rossz dolog, aki meghalt, az Isten országában feltámad, közelebb kerül Jézushoz, és minden szenthez, tehát igazából miért is lenne az szomorú? Nincs nagyobb öröm, mint Isten országába jutni, ami a halál után lesz.
Gondolkodtatok már azon valaha, hogy a halál valójában csak a földön maradóknak szomorú? Aki már meghalt, az nem sír, az jól érzi már magát Jézus társaságában.
Aztán Mindenszentekkor és Halottak napján mi itt a földön emlékezzünk, igen, mert fontos. Ugyanakkor kicsit elszomorító, hogy egyre többen vannak, akik az évnek ezen az egy napján emlékeznek a halottaikra, csak ekkor mennek a temetőbe. És máskor semmi, még azt is elfelejtik, hogy egy imát mondjanak a meghalt lelkekért.
Nem tudom mennyire értitek amire gondolok. De röviden annyi, hogy a szentekre, és halottakra nem csak ezen a két napon kell emlékezni, hanem egész évben. Nincs baj a halloweenes mókázással, ha másnap, harmadnap és azután is tudunk emlékezni, imádkozni, elmenni a templomba, temetőbe.
Bocsánat, hogy ezt írom, de az utóbbi időben azt vettem észre a környezetemben, hogy a halloweent azok kritizálják a leginkább, akik a keresztény hitükben sem erősek. Aki valóban tudja miről szól Mindenszentek és Halottak napja, azt nem zavarja a Halloween, mert nem zárják ki egymást, csak tudni kell a prioritásokat.