Az egyik karácsonyi homíliában hallott gondolatfoszlányt osztanám meg veletek, – ugyan csak töredékesen, amennyire képes vagyok felidézni – melyben egy ferences testvér megragadó képekben beszélt a karácsonyfa hordozta szimbolikáról.
Kategória
#csakegygondolat
Jó néhány éve eljutottam arra a pontra, mikor megállapítottam, engem már nem lehet meglepni pásztorjátékkal. Félreértés ne essék, nem untam meg az ünneplés ezen formáját. Csak azt hittem, lelkileg már nem kaphatok újat mindettől. És mégis…
Adventben különösen izgalmas dolog kisgyermekek között lenni. Ösztönösen ráéreznek a karácsony misztériumára. A felnőtt előítéletekkel ellentétben őket nemcsak az ajándékok érdeklik. Sokkal inkább a csoda.
Feltűnt nektek az az aprócska jel, amit sok keresztény az autója hátuljára ragaszt? Arra a kis halra gondolok, ami jel lehet a mai világban, ami számtalan lehetőséget teremt a spontán evangelizálásra. Sőt, arra is jó lehet, hogy bennünket keresztényeket rázzanak fel hétköznapivá vált hitünkből, hogy minket evangelizáljanak.
Tudjátok mi az egyik legjobb abban, hogy tanítónő vagyok? Mindig tanulhatok valamit az őszinte és önzetlen gyerekektől. Az sem ritka, hogy Istenről tanítanak tudtukon kívül.
Szubjektív tükör, ami lehet, hogy torzít, de azért még nem törött.
Mindenkinek lehet rossz napja, mivel sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Sőt! Ebben a felpörgetett világban ez gyakran és sok mindenkivel megtörténik. Egy ilyen nap után azért elég nehéz pozitívnak és vidámnak maradni.
Szent Ágoston egyháztanító szerint azt jelenti, hogy „az ember elhiszi, amit még nem lát – ennek a hitnek pedig az lesz a jutalma, hogy látni fogja, amiben hisz.” Mit is érzékeltet Szent Ágoston ezen gondolata?