A média különböző felületein sajnos sokszor a pánikkeltéssel találkozunk az utóbbi hetekben a koronavírus-járvány kapcsán is. Fontos, hogy ezekből az információkból ki tudjuk szűrni azokat, amelyek tényleg fontosak számunkra.
Kategória
#csakegygondolat
Mióta eljegyeztük egymást a vőlegényemmel, sokszor gondolok arra, vajon ez hogyan csapódik le a környezetem számára. Vajon ők is úgy néznek ránk, mint én annak idején házasság előtt álló barátaimra? Vajon ők is azt gondolják: na tessék, ő már rendben van, révbe ért.
Csakugyan? Ezentúl minden szirupos boldogság lesz majd? Hátra dőlhetünk a széken és nézhetjük, ahogyan a boldog évek elsuhannak mellettünk?
Belegondoltál már abba, hogy amikor az utcán sétálsz, a tömegben vannak olyan emberek, akik közelebb állnak hozzád, mint azt sejtetted volna? Ami összeköt ezekkel az emberekkel, pedig nem más, mint Jézus.
Nincs olyan dolog, amit ne szeretnék az unokaöcsémben. Vicces, ravasz, huncut és be sem áll a szája – bár még nincs három éves. De a kedvencem az az ártatlan őszinteség, amivel rácsodálkozik a világra.
Napok óta lesem az időjárásjelentést. Gondolatban már szelektálom a ruhákat, hogy melyikek lesznek praktikusak AZ utazáshoz. Minden képre, videóra ugrom, ami a megnézendő helyeket ábrázolja. Kellemes izgatottság lesz rajtam úrrá, ahányszor csak arra gondolok, hogy hamarosan Szentföldön járhatok, Jézus nyomában.
Mit tegyünk, hogyha kimerültek vagyunk, mégis szeretnénk Istennel időt tölteni? Itt az idő, hogy töltődjünk vele és belőle.
Sokszor nincs szükség földrengésre, nagy teológiai eszmefuttatásokra. Vegyük észre Jézus életének mára már egyértelművé vált, de nagyon rendkívüli elemeit.
Lassan véget érnek a családi ebédekkel, ünnepléssel, társasjátékozással vagy esetleg közös filmezéssel töltött napok és újra a munka, az iskola vagy éppen a vizsgaidőszak vár ránk. Magamon azt érzem ilyenkor, hogy kicsit nehezebben veszem fel a kellő ritmust, pedig ideje, hogy az idei feladataimra koncentráljak.