Belegondoltál már abba, hogy amikor az utcán sétálsz, a tömegben vannak olyan emberek, akik közelebb állnak hozzád, mint azt sejtetted volna? Ami összeköt ezekkel az emberekkel, pedig nem más, mint Jézus.
Az én történetem egy kisebb, külvárosi plébánián kezdődik és egészen elér egy hatalmas M-betűs gyorsétteremhez. Óvodás koromban elkezdtem ministrálni, általános iskolás éveimet egy katolikus iskolában töltöttem. Szakgimnáziumban sikeresen elvégeztem a vendéglátásszervező képzést. Az utolsó év úgy alakult, hogy a tanulás nem volt túl kimerítő, így egy barátom javaslatára diákmunkába kezdtem. Mondanom se kell, hogy ettől kezdve a szabadidőm minimálisra csökkent. Vajon lehet imádkozni egy gyorsétteremben, ami még a hagyományos vendéglátásnál is gyorsabb és stresszesebb? Talán hihetetlenül hangzik, de még abban a forgatagban is sikerül végigmondani a rózsafüzért. Igaz, hogy ki kell használni azokat a perceket, amikor nincs vendég, de nem lehetetlen.
Kiszolgálóként nem csak a vendéggel való kommunikáció nehézségeit tapasztalja meg az ember, hanem Isten gondviselését is.
Vasárnap felkeltem, elmentem misére, majd a templomtól egyből indultam az étterembe. Már éppen a tizenkettedik órámban voltam, amikor az egyik vendégemnek számoltam a visszajárót: Ez tízezer… egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc… Így tizenkilencezer forint a visszajáró. Amint nyúltam a rendelés első burgerjéért, gondolatban pedig már fogtam a sült burgonyát, amikor a vendégem a kezembe adta a tízezrest: “nem húszezressel fizettem”. Van aki ezt szerencsének hívja, azonban én biztosan tudom, hogy a gondviselés nem véletlen egy olyan vendéget küldött, aki becsületesen visszaadta az őt nem megillető bankjegyet… Azóta nem csak a kedves, hanem a kedvetlen vendégekben is megpróbálom meglátni Jézust.
Így, ha következőnek gyorsétteremben jársz, gondolj arra, hogy lehet, hogy aki a pult másik felén áll, pont olyan jóban van Jézussal, mint te magad!
hirdetésNe feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás