Mit tegyünk, hogyha kimerültek vagyunk, mégis szeretnénk Istennel időt tölteni? Itt az idő, hogy töltődjünk vele és belőle.
Ez a január valahogy mindenkinek elég húzós – vizsgaidőszak, tanulás, beadandók, feltorlódott munka, intézni valók végeláthatatlan sora. Amikor végre hazaérek egy kimerítő nap után, sokszor játszódik le az a gondolatmenet bennem, hogy hú, most mennyire jó lenne Istennel lenni, de túl fáradt vagyok ahhoz is, hogy szavakat rakjak érthető sorrendben egymás után, vagyis imádkozzam.
hirdetésBár már régóta járok Istennel, valahogy még mindig nehézséget okoz, hogy a pihenésemet vele töltsem. Tovább megyek: hogy ne csak vele együtt, hanem belőle töltődjek. Pedig mindez lehetséges, különben Jézus nem mondta volna: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. (Mt. 11: 28.)
Épp azt tanulom, hogy úgy legyek vele, hogy nem akarok helytállni, „rendes szavakkal”, logikus mondatokkal imádkozni, hanem csak figyelni rá és hagyni hogy szeressen, felfrissítsen és megújítson. Ezt a minőségi pihenést semmi más nem pótolja.
Kép: pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás