
világ

Elképesztő az a kettős mérce, amellyel a világ fordul az emberek felé. Élj szabadon, sőt szabadosan, de ha valaki mégis belemegy ebbe, az egy utolsó prostituált vagy nőcsábász – a média szerint. Itt lenne az idő, hogy döntsünk: a tisztaságot vagy a szennyet választjuk.

Néhanapján a bejegyzéseink alatti hozzászólásokban azt a tanácsot kapjuk, hogy írjunk csak a jó dolgokról. A szépről, ami nem megosztó, vagy ami egyáltalán nem kötődik a világ és a közélet eseményeihez. Én azonban úgy látom, hogy ha így tennénk, akkor egy fontos kötelességünket mulasztanánk el.

Argentínában első látásra a világ legvallásosabb országában érezhetjük magunkat. Keresztvetések, szentekhez fohászkodás a mindennapi beszédstílus részét képezik. A Szűzanyát ábrázoló szobrok, zászlók, ékszerek az argentin utcák és otthonok természetes részei, de még a tetoválások és graffitik is vallásos témájúak.

Voltál már úgy, hogy egy kirándulás végén megálltál a csúcson, körbenéztél a környező hegyekre, és csak csöndben álltál ott, és gyönyörködtél abban, amit látsz? Üldögéltél már a sziklás tengerparton, miközben azon gondolkodtál, hogy sose láttál még ilyen szépet? Szeretem az ilyen pillanatokat. Ilyenkor nem csak a hegyekben, nem csak a tengerben, a felhőkben, a sziklákban vagy a naplementében gyönyörködöm, hanem Istenben is.

A “tolerancia” szó a büszke, civilizált Európa közös hitvallásává vált. Európa toleráns, a fejlett nyugat toleráns, és ha nem akarsz lemaradni, neked is toleránsnak kell lenned. Nem célom magamra haragítani senkit, de el kell, hogy mondjam: nem hiszek a toleranciában. A szeretetben hiszek.

Időnként úgy érezhetjük, szinte teljesen ki kell szakadnunk világnézetünk miatt az átlagemberek életéből, mivel teljesen más az értékrendünk. Amit mi értéknek tekintünk, az a vallástalan ember számára gyakran csak nevetség tárgya, rosszabb esetben abnormálisnak is tekinthetik.
