Többször is foglalkoztunk már a 777-en azzal a fontos témával, hogy a munkahelyünkön hogyan élhetjük meg a hitünket. Nem véletlen: a munkahely (vagy az iskola) az a közeg, ahol az életünk egyik legnagyobb részét töltjük. Próbáltad már kideríteni, hogy vannak-e rajtad kívül keresztények ahol a mindennapjaidat töltöd? Ha vannak, volt már kezdeményezés nálatok közös imára, összejövetelre? Mindenképp érdemes megpróbálni!
Magamon és másokon is gyakran tapasztalom, hogy zseniálisan játszunk a szavakkal. Kiváltképp igaz lehet ez, amikor a hitünkről esne szó, a hittől kicsit távolabb álló közegben: a munkahelyen. Tehetségünk van a hallgatáshoz, a tereléshez, a színészkedéshez. Lássunk néhány példát!
Szeretem, amikor nem ugyanazokat a néha már ronggyá hallgatott dicsőítő dalokat hallgatom, hanem random találok egy újat. Így történt ez ma is, és munka közben kifejezetten megnyugtatott ez a zene.
Nemrégiben új irodába “költöztem” a munkahelyemen. Ilyenkor meg kell szokni az új teret, egy lakáshoz hasonlóan ezt is “be kell lakni”, aminek előfeltétele, hogy a saját cuccaid bekerüljenek, az előző “lakóé” pedig költözzenek vele tovább. Épp a régi és új holmikat rendezgettem, amikor a kezembe akadt egy bekeretezett újságcikk, amiben egy neves üzletember vall az életéről…
Sokaknak gondot okoz, hogy munkatársaik, vagy akár barátaik előtt felvállalják a hitüket, tanúságot tegyenek róla. Érthető abból a szempontból, hogy nem könnyű elkezdeni erről beszélni, de ahogy a saját példámon is láthatjátok, nagyon megéri.
Amikor a hit munkában való megmutatkozására gondolunk, talán a szegények közt tevékenykedő nővérek, papok, esetleg hittanárok juthatnak eszünkbe. Nem kell azonban feltétlen hitéleti munkakörben tevékenykednünk ahhoz, hogy megéljük a hitünket. Minden őszinte és egyenes munka szent, és egy lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ahogy Szent II. János Pál pápa mondta egykor: „Jézus maga ácsként dolgozott, és e munka által az emberek részesültek a Teremtő művében.”
Evangelizálás, tanúságtétel, közösség, munkahelyi összetartás. Ezek jutottak eszembe, amikor lakótársam arról mesélt, hogy náluk van egy kis céges imacsoport. Megdöbbentő, nem?