Üde színfolt a keresztény sajtópalettán: itt a váci kispapok új blogja.
misszió
Különös látványban lesz részük az amerikai nézőknek a Ninja Warrior következő évadában, hiszen az egyik versenyző hivatását tekintve pap. Stephen Gadberry atya reméli, hogy nézők millióinak tehet majd tanúságot a műsorban, miközben az egy millió dolláros fődíjért versenyzik.
Nem könnyű találkozót egyeztetni vele: folyamatosan úton van Budapest és Budakeszi, Pannonhalma, Róma, Medjugorje, esetleg Fatima között, miközben tanít, lelkipásztori munkát végez, fesztivált szervez, vagy éppen forgat – mégis, mindig hatalmas mosollyal köszön és minduntalan lelkesedik. Bese Gergő atyával beszélgettünk az egyház emberi arcának bemutatásáról, a Papkalandról és a nyár nagy meglepetéséről.
A szentmiséken gyakran halljuk az evangéliumokban, hogy miként szólította meg Jézus az apostolokat, hogy kövessék Őt. Márk evangélista írásában ott cseng a küldetés üzenete: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” (Mk 1:17)
Ha a nagy nyári zenei fesztiválokra gondolunk, akkor elsőre talán nem az Isten-keresés jut az eszünkbe. A legtöbb fiatal – ha nem az összes – pont azért megy oda, hogy elfelejtsék a mindennapokat, elfelejtsék a problémákat, és kikapcsoljanak. Mégis, hogyan jöhet a képbe itt a misszió?
Mindenki számára teljesen természetes, hogy az egyházi személyek, papoktól/lelkészektől a szerzeteseken át az apácákig, jellegzetes öltözékükkel kitűnnek a szürke tömegből. A papi ing elővillanása persze szolidabb jelzés mint a reverenda, de ezekben mind az a közös, hogy egyértelműen jelzik a személy elköteleződését, Istenhez tartozását. De mit tud tenni az egyszerű hívő, hogy öltözékével is bizonyságot tegyen hitéről?
Második alkalommal bonyolított le nagy sikerű adománygyűjtést a börtöncursillokat szervező titkárság, amely célul tűzte ki, hogy minél több fogvatartottal ismertesse meg Krisztus szeretetét, az örömhírt.
Ha már Wittenbergben nem sikerült, igyekezzünk mi megtenni: nyissuk meg a kapukat egymás előtt, legyünk alázattal egymás iránt, törekedjünk a párbeszédre és éljük is meg, amiről beszélünk!
A vámasztal mellett ülve odalép egy férfihoz Jézus, csak ennyit mondd: „Kövess engem!” Máté egy pillanatot sem habozott, felállt és követte őt. Addigi munkáját, életét maga mögött hagyta, nem foglalkozott tovább a pénzváltással, hitelezéssel, meggazdagodással.
Annyira sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a Faces of Love bemutatójára. És legalább annyira örültem, amikor rátaláltam a következő vetítési időpontokra! Már hallottam jót a filmről, és „reklámoztuk” is az oldalon és a 777 Offline-on – hát akkor miért ne nézném meg? Arról nem is beszélve, hogy Manila távoli és nagyon más világa is vonzott, mert egyáltalán nem ismertem. Felkerekedtünk hát vasárnap este egy barátnőmmel, és megnéztük!