A napokban több vicc is új értelmet nyert, vagy inkább elvesztette az értelmét. Ilyen a „lemondok a suliról a böjtben” vagy a „mintha mise történt volna” mondás. Utóbbit éltem át, ahogy jobb híján egy online mise közvetítésen „vettem részt”. Abszurd, szomorú, reményteli, bizarr meg minden ilyesmi egyszerre – bővebb beszámolóért olvass tovább!
“Most akkor való a gitáros dicsőítés a templomba vagy sem?” Erről az újabban gyakran felmerülő kérdésről nemrég Anna írt egy cikket a 777-re, részben ehhez kapcsolódóan is szeretnék egy érdekes mai tapasztalatomról írni, amely távol Magyarországtól történt…
Juan José Paniagua, a Catholic Link szerzője a szentmiséről írt két részes sorozatot. Írásának első felében a bevezető részt és az igeliturgiát ismertette, ebben a részben pedig az áldozati liturgiáról és a szentmise befejező részéről olvashatunk.
Juan José Paniagua, a Catholic Link szerzője a szentmiséről írt két részes sorozatot. Írásának első fele – amely hívőknek és nem hívőknek egyaránt hasznos lehet – a bevezető részt és az igeliturgiát ismerteti.
Tegye fel a kezét, aki képes minden alkalommal ugyanúgy bemenni a templomba, ugyanúgy végigülni egy misét, istentiszteletet. Ezt (természetesen magamból kiindulva – hogy máshogy?) teljesen elképzelhetetlennek tartom. Sőt, szerintem néha olyan a templom, mint egy varázsdoboz: bemegyek pirosan, aztán jön az isteni csiribú-csiribá, és kijövök zöldre átváltozva.
Hogy vagy? Hogy mész be? Hogy vagy jelen? Hogy jössz ki?