Blog

Most akkor menjünk templomba, vagy sem?

Könnyen elképzelhető, hogy mire kimegy ez az írás, már aktualitását veszíti, hiszen gyorsan változik a helyzet az élet minden területén. Én mégis most fontosnak tartom megosztani tapasztalataimat és gondolataimat, hiszen a legutóbbi vasárnapon már szemmel láthatóan kevesebb ember volt a templomokban.

Hogy ez tragikus-e? Nem mondanám annak, sőt teljesen megérthető, hogy sokan félnek, vagy inkább csak józan belátással tartanak az esetleges veszélyektől. Nekem “munkámból” adódóan több szertartáson is részt kellett vennem a vasárnap folyamán is, mégis felötlött bennem is a kérdés, már csak azért, hogy ha tőlem is megkérdeznék, mit válaszolnék rá:

Mi a jó megoldás járvány idején a templomi szertartásokkal kapcsolatban?

Tuti tippet én sem fogok tudni mondani, mint ahogyan a nálam jóval bölcsebb egyházi vezetők sem feltétlenül bocsátkoznak mind konkrét válaszokba – kivétel persze Erdő Péter bíboros úr rendelete. Nem beszélve arról, hogy a véleményem is sokat változott, akár reggelről estére. Mégis a vasárnap este folyamán, amikor kántor voltam az esti misén belém hasított egy érzés. Jó érzés volt jelen lenni, és imádkozni, kapcsolatban lenni Istennel és a többi kereszténnyel.

Kicsit önellentmondásos vagyok, hiszen kifejezetten nem szeretem azt a fajta vallásosságot, amikor csak a jó élményeket keressük, és akkor érezzük jónak a szertartást, ha mi magunk is jól éreztük magunkat benne.

Mégis fontosak ezek az élmények, mert ez is emberi mivoltunk része. Amint tudunk aggódni, és félni, éppen úgy tudunk örülni, és biztonságban érezni magunkat, amit nekem a vasárnap esti szertartás meg is adott.

De térjünk rá a tárgyra. Jelen helyzetünkben az a legfontosabb, hogy tudatosan figyeljünk magunkra, és másokra, hogy ne engedjünk teret a vírus terjedésének. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a miséről való távolmaradásnak most kisebb az erkölcsi súlya, mint akkor, amikor nincs vészhelyzet. De mégis mit kezdjen a mindennapi keresztény, ha úgy érzi, hogy ezzel morális válságba kerül?

Nagyon fontos lenne azt tudatosítanunk magunkba, hogy a templomba járás ne azért legyen fontos kérdés, mert “kötelező”. Természetesen ez az egyház egyik legfontosabb parancsa, az Úr napjának megszentelése, de ennek a célja nem egyfajta külső kontroll.

Ne azért menjünk templomba, mert “kötelező”. Azért menjünk el, hogy ott kereshessünk Krisztust, és ott találjuk is meg!

Azért fontos elmenni a szertartásra, mert így mutatjuk ki legjobban, hogy Krisztus misztikus testének a tagjai vagyunk egytől egyig. Az, hogy a Krisztussal való találkozásunk szépen lassan elkezd átformálni, megcsiszolni. Lenyesi rólunk a rossz hajtásokat. Közösséggé tesz minket.

Nekem ezt adta az, hogy elmehettem még legutóbb a templomba. Nem tudom meddig tehetem még meg, de ha csak egy percre is, de talán érdemes Krisztus elé járulni, főleg ezekben a nehéz időkben. A felelősség teljes tudatában persze. Aki viszont ezt nem teheti meg, és mi sem tudjuk meglátogatni, legalább hívjuk fel, tudassuk vele, hogy közösségben vagyunk vele ezekben a nehéz időkben is. És Krisztus is vele van.

Kiss Máté

hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Mihályi Krisztina 2020. 03. 16. 18:41

    Azért fontos liturgiára-Eucharistiára – MENNI, mert onnan jön az élet. A sátánnak pont az a célja, hogy a világon sehol ne mutassanak be Szentmisét, mert akkor győzött. Még a középkori nagy járványok idején sem zárták be a templomokat, eszükbe sem jutott. Nagyon kell imádkozni, hogy ez ne történjen meg. “Nem a félelem lelkét kaptuk ugyanis”. Persze, be kell tartani az alapvető higiénia szabályokat, és gondolom nem vétkezik, aki ebben a rendkívüli helyzetben úgy dönt, hogy otthon marad. Harcban vagyunk, fegyverünk az ima,a liturgia, a bőjt, az alamizsna. Ki, mit tud.

    • Válasz Valódi Béla 2020. 03. 16. 23:18

      Németországban ma rendelkeztek a templomok kényszerű bezárásáról. Ezzel el is kaszálták magukat. A templomoknak nemhogy nyitva kell lenni, de sokkal több szentmisét kellene mondani, akár folyamatosan.

  • Válasz Dominicus 2020. 03. 17. 10:34

    Én például transzplantált vesével élek már 11 éve, mivel folyamatosan kell szednem az immungyengítő szereket, nem merek sehová sem elmenni, ahol tömeg van.
    Minden este sokat imádkozunk a családommal rózsafüzért, litániákat, stb, és nagyon hiányzik a mise.
    Nagyon örülök, hogy az egyház is megerősítette, hogy most bocsánatos, ha valaki nem tud elmenni szentmisére.