Túl az első bejgliken, az éjféli misén és a nagy ajándékhalmokon, jó újra és újra jó ránézni a betlehemre a karácsonyfa alatt, hogy az igazi lényeggel foglalkozzunk. Jézus Krisztussal, akinek a születését ünnepeljük. És mit sem ér ez az ünnep, ha Jézust nem engedjük be a szívünkbe!
Ajándékok? Karácsonyi menüsor kitalálása? Nagytakarítás? Lakásdíszítés? Minden megvan? És ugye tökéletesnek kell lennie mindezeknek. Te is nézz ki ragyogóan! Hát ez minden, csak nem békés karácsony. Ez minden, csak nem a lényegre fókuszálás.
Az elmúlt napokban letarolta az internetet az a hír, hogy egy számítógépes játékban Jézus karakterével játszhatunk.
Ismerős az érzés, hogy nagyon elhatározol valamit, de már akkor megszólal a fejedben egy kis hang, hogy ezúttal sem fog sikerülni? Hiszen már ezerszer megfogadtad és megint beleestél ugyanabba a hibába/szokásba/függésbe, nevezzük bárhogy. És az önbeteljesítő jóslatod valósággá válik: az elhatározásod szertefoszlik, te pedig akármennyire is nem akarod, újra megteszed. Üdv a Visszaesők Klubjában!
Teljesítmény- és megfelelési kényszeres emberként gyakran meggyűlt a bajom a csendes szentségimádással. Ha már öt percig ott térdeltem az Oltáriszentég előtt és nem jutott eszembe egy értelmes gondolat sem, akkor bepánikoltam, és rögtön valami már előre betanult imádságot kezdtem el mondani. Teljesíteni akartam. Meg akartam felelni az általam vélt elvárásoknak. De ez sohasem tántorított el a szentségimádástól.
Gyönyörű, katartikus vers érkezett hozzánk. Közeledve az adventi időszakhoz, egyre többször gondolunk bele a megváltás történetébe, mely a karácsonnyal kezdődik és évről évre megünnepeljük. Ennek a megváltásnak a történetét írta meg olvasónk egy különleges versben.
Vajon miért nem olyan a mai egyház, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza volt? Mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, erőt, ami az első apostolokat jellemezte, mi is megtapasztaljuk és továbbadjuk? Miért nem olyan hatékony ma az evangelizáció, mint régen, és miért nincsenek csodák, melyek az ősegyházban mindennaposak voltak?
Pár gondolat az aratnivalóról, a munkásokról és arról, hogy sokszor mennyire kényelmes keresztény tudok lenni. Pedig Jézus nem csupán a vasárnapi szentmisékre hív, hanem arra is, hogy aktívan kövessem Őt.
Bruno Ferrero szalézi pedagógus és lelki író kistörténeteiben mindig elgondolkodtat minket valamin. Ezúttal arra hívja fel a figyelmet, hogy meghalljuk az imádságainkra adott választ is. Ugyanis ha figyelünk Istenre, akkor előbb vagy utóbb biztos válaszol nekünk.
Isten nem helyválogató. Jobb, ha időről időre tudatosítjuk magunkban, hogy nemcsak a templomban szeretne velünk találkozni hetente egy óra erejéig. Vendégszerzőnk egy megragadta a lehetőséget és egy nem mindennapi helyszínen találkozott Jézussal.