Teológiai bullshit, vagy a megmenekülés útja?
Címke böngészése
Jézus
Május 15-ét 1994-ben nyilvánította az ENSZ a család nemzetközi napjává. De talán sokkal inkább mondhatjuk azt, hogy minden nap ünnep, amelyet családjainkkal tölthetünk. Mégis, néha jó megállni egy-egy ilyen jeles napon és családjainkra gondolni. Még akkor is, ha a jelenlegi helyzet miatt túl sokat vagy éppen túl keveset voltunk velük az utóbbi hetekben.
Jézusnak hatalmában áll a legjobbat kihozni a legreménytelenebb(nek tűnő) szituációkból is és megszabadítani minden bűnünkből, hisz egyszer és mindenkorra győzelmet aratott felettük. De vajon el merjük ezt hinni?
“Itt volt rám szükség, hát jöttem” – amikor az emberek azt kérdezgetik, hova lett az orvos ebben a krízisben, Ő így válaszol. Pintér Béla dalszerző-énekes blogbejegyzését szemlézzük.
A világon egyetlen olyan dolog van, amiben minden ember egyetért: egyszer meg fogunk halni. És bár napjainkban alig beszélünk érdemben a halálról, mégis az, hogy egy nap véget ér a földi életünk, alapjaiban határozza meg azt, ahogyan a mindennapjainkat éljük. Az élet végessége hatással van az értékrendünkre, a céljainkra, a kapcsolatainkra; arra, hogy mivel töltjük ezt a 70-80-90 évet, ami rendelkezésünkre áll.
A mai evangéliumban Lázár feltámasztásáról hallottunk. Egy megrendítő eseményről, hiszen Jézus emberi vonásai itt csúcsosodnak ki leginkább. A megrendülés és a könnyek. Ezekkel a jellemvonásokkal vált egyre szorosabban hozzánk hasonlóvá.
Szent Patrik reggeli imája nem egy szomorú és félénk keresztény sóhajtozása, hanem egy olyan ember szavai, aki tudja, hogy az ő Istene a leghatalmasabb! Érdemes ima után elmélkednünk is ezeken a sorokon.
Miért van az, hogy vannak imák, amelyekre évek óta nem kapunk választ? Ez azt jelentené, hogy nem elég a hitünk? Vannak imák, amelyeket Isten meghallgat, másokat pedig nem? Ehhez hasonló kérdéseket tesz fel Bolyki László zenész, lelkigondozó. Előadásából szemlézünk most nyolc kiemelkedő gondolatot, de érdemes a teljes videót megnézni.
Remek vendégírás érkezett hozzánk: Kovács Adél a mai evangélium kapcsán – amely Jairus leányának feltámasztásáról szól – írta le gondolatait.
Gyakran hallok egészen komoly vitákat, de legalábbis érveléseket arról, hogy milyen a jó dicsőítés. Legyen pezsgő, lüktető, a végére mélyüljön el, legyen minden dal közismert és így tovább. Bizonyára én sem tudok mindenkinek a kedvére tenni az alábbi dicsőítő énekkel, számomra mégis ez az egyik legmeghatározóbb mostanában.