“Itt volt rám szükség, hát jöttem” – amikor az emberek azt kérdezgetik, hova lett az orvos ebben a krízisben, Ő így válaszol. Pintér Béla dalszerző-énekes blogbejegyzését szemlézzük.

“Itt volt rám szükség, hát jöttem” – amikor az emberek azt kérdezgetik, hova lett az orvos ebben a krízisben, Ő így válaszol. Pintér Béla dalszerző-énekes blogbejegyzését szemlézzük.
A világon egyetlen olyan dolog van, amiben minden ember egyetért: egyszer meg fogunk halni. És bár napjainkban alig beszélünk érdemben a halálról, mégis az, hogy egy nap véget ér a földi életünk, alapjaiban határozza meg azt, ahogyan a mindennapjainkat éljük. Az élet végessége hatással van az értékrendünkre, a céljainkra, a kapcsolatainkra; arra, hogy mivel töltjük ezt a 70-80-90 évet, ami rendelkezésünkre áll.
A mai evangéliumban Lázár feltámasztásáról hallottunk. Egy megrendítő eseményről, hiszen Jézus emberi vonásai itt csúcsosodnak ki leginkább. A megrendülés és a könnyek. Ezekkel a jellemvonásokkal vált egyre szorosabban hozzánk hasonlóvá.
Szent Patrik reggeli imája nem egy szomorú és félénk keresztény sóhajtozása, hanem egy olyan ember szavai, aki tudja, hogy az ő Istene a leghatalmasabb! Érdemes ima után elmélkednünk is ezeken a sorokon.
Miért van az, hogy vannak imák, amelyekre évek óta nem kapunk választ? Ez azt jelentené, hogy nem elég a hitünk? Vannak imák, amelyeket Isten meghallgat, másokat pedig nem? Ehhez hasonló kérdéseket tesz fel Bolyki László zenész, lelkigondozó. Előadásából szemlézünk most nyolc kiemelkedő gondolatot, de érdemes a teljes videót megnézni.
Remek vendégírás érkezett hozzánk: Kovács Adél a mai evangélium kapcsán – amely Jairus leányának feltámasztásáról szól – írta le gondolatait.
Gyakran hallok egészen komoly vitákat, de legalábbis érveléseket arról, hogy milyen a jó dicsőítés. Legyen pezsgő, lüktető, a végére mélyüljön el, legyen minden dal közismert és így tovább. Bizonyára én sem tudok mindenkinek a kedvére tenni az alábbi dicsőítő énekkel, számomra mégis ez az egyik legmeghatározóbb mostanában.
Ahogy átlépünk egyik évből a másikba, jellemző, hogy a mindennapok forgataga mellett kicsit hátrébb lépünk és nagyobb perspektívából nézünk rá az életünkre. Én is így kezdtem el gondolkodni a 2019-es évem áldásain és 2020 vágyain, céljain.
Aprószentek ünnepén azokra a gyermekekre emlékezünk, akik ártatlanul haltak meg még egészen fiatalkorukban. Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában megölette a Betlehem környéki fiúgyermekeket. Viszont nem csupán Jézus idejében haltak meg ártatlanul gyermekek, ha nem ma is sokan vesztik így életüket, akár még születésük előtt. Rájuk is emlékezik ez az egyik olvasónktól kapott vers.
Túl az első bejgliken, az éjféli misén és a nagy ajándékhalmokon, jó újra és újra jó ránézni a betlehemre a karácsonyfa alatt, hogy az igazi lényeggel foglalkozzunk. Jézus Krisztussal, akinek a születését ünnepeljük. És mit sem ér ez az ünnep, ha Jézust nem engedjük be a szívünkbe!