Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?
Ismét egy kedves, mély vers érkezett a virtuális postaládánkba. A témája az igazság keresése, mely különböző módon, de mindnyájunknak aktuális lehet. Rengeteg igazságtalanság nyugtalanít bennünket a vilgában, de az Igaság mindig ott van Istennél.
Csodaszép verset kapott a 777 elektronikus postaládájába: olvasónkat a franciaországi Taizé ihlette meg, ahol minden évben találkozót is rendeznek több tízezer keresztény résztvevővel, a világ minden tájáról. Ahogy a vers is rámutat: Isten valóban mindenhol jelen van, ha van szemünk észrevenni! „Belül fölfedezed/ Tündökölve,/ Kívül észreveszed/ Tükröződve”.
Szívszorító, fájdalmas, mégis lélekemelő történetet osztott meg velünk egy olvasónk. Fájdalmas, mert nincs hatalmunk a veszteségeink felett. Lélekemelő, mert megmutatja, hogy még a legnagyobb lelki megpróbáltatás közepette is hálásak lehetünk és maradhatunk teljes bizalommal Isten felé.
Először is leszögezném, hogy véleményem szerint a közösségi médiának, így például a Facebooknak is, sok előnye van, és sokszor megkönnyíti az életünket. Így most nem is annak előnyéről, illetve hátrányáról szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy hány felesleges percet vesz el az életemből, amit hasznosabban is tölthetnék…
Emlékszem, hideg volt, valamikor télen a Városligetben. Egyedül indultam, aztán találkoztunk, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele tartani egy darabig. Először csak sétáltunk, meséltem neki, ő pedig feszült figyelemmel követte az egymásba gabalyodó szavaim. Nagyon tetszett a társasága, végig olyan nyugodt volt a légkör, végig önmagam tudtam lenni mellette…
Az ember sokszor vágyik a nyugalomra és a lelki békére is. Sajnos én ezeket általában csak akkor találom meg, ha elhagyom a nagyváros forgatagát, mégis a cél az lenne, hogy a rohanós hétköznapokban is megleljem ezeket. Isten mindig vár rám, de nekem kell lépni felé, hogy találkozzak is Ő vele.
Bár a napok óta tartó hőséggel már érezzük, hogy beköszöntött a nyár, de sokan ilyenkor még az utolsó vizsgákat teljesítik és csak utána szabadulhatnak fel. Következik két hónapnyi szabadság, ami jó lehetőség arra, hogy Istennel való kapcsolatunkra is odafigyeljünk, ha esetleg a vizsgák között csak gyors imákra futotta volna az időnkből.