Bár felfedeztük, hogy nem a Föld körül forog a Nap és a világ, ez a tudás csak az agyunkig jutott el, a szívünkben pedig az a tudat él, hogy bizony mi emberek vagyunk a világ közepe. Azon belül pedig RÓLAM szól minden. Azt, hogy Isten létezik-e, végül is eldöntheti mindenki úgy, ahogy a szüksége vagy a kedve tartja.
Annyi minden rakódik az igazi énünkre életünk során, hogy néha elfelejtjük, kik is vagyunk. De ha Istenre – a Teremtőnkre – nézünk, lassan kitisztul a kép. Ő újra és újra emlékeztetni fog, hogy mennyire értékesnek és szeretetreméltónak lát, csak figyelj rá!
Biztos előfordult már veled is, hogy zárt ajtókba ütköztél életed során. Ilyenkor hajlamosak vagyunk bosszankodni és mindent megtenni azért, hogy kinyissuk azokat az ajtókat, amik egyáltalán nem nyílnak ki, akarattól és energiaráfordítástól függetlenül. Olasz Tímeának, a TeSó blog szerzőjének a gondolatait tesszük közzé.
Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?
Ismét egy kedves, mély vers érkezett a virtuális postaládánkba. A témája az igazság keresése, mely különböző módon, de mindnyájunknak aktuális lehet. Rengeteg igazságtalanság nyugtalanít bennünket a vilgában, de az Igaság mindig ott van Istennél.
Csodaszép verset kapott a 777 elektronikus postaládájába: olvasónkat a franciaországi Taizé ihlette meg, ahol minden évben találkozót is rendeznek több tízezer keresztény résztvevővel, a világ minden tájáról. Ahogy a vers is rámutat: Isten valóban mindenhol jelen van, ha van szemünk észrevenni! „Belül fölfedezed/ Tündökölve,/ Kívül észreveszed/ Tükröződve”.
Szívszorító, fájdalmas, mégis lélekemelő történetet osztott meg velünk egy olvasónk. Fájdalmas, mert nincs hatalmunk a veszteségeink felett. Lélekemelő, mert megmutatja, hogy még a legnagyobb lelki megpróbáltatás közepette is hálásak lehetünk és maradhatunk teljes bizalommal Isten felé.
Először is leszögezném, hogy véleményem szerint a közösségi médiának, így például a Facebooknak is, sok előnye van, és sokszor megkönnyíti az életünket. Így most nem is annak előnyéről, illetve hátrányáról szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy hány felesleges percet vesz el az életemből, amit hasznosabban is tölthetnék…